„Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” (Jn.1/14.)
A rorátés várakozás lassan betelik. Vajon meddig jutottunk a szeretet útján? Közelebb kerültünk-e bárkihez is? Mert ha szeretet nincs bennünk, életünk taposómalmában megfakulnak, és lassan egymásba szürkülnek a napok. Csupán néhány órányira vagyunk a Szent Ünneptől. S ahogy közeleg az idő – néhányan úgy érezzük -, mintha sebzett szívünk-lelkünk jobban fájna. Mert talán ismét nem sikerült úgy készülnünk, ahogyan elterveztük: most is csak az utolsó napokra hagytunk mindent. Vagy…, mert a mögöttünk hagyott évek függönyén egyre gyakrabban tolakszik elénk kedves-szelíden a hajdanvolt gyermekkorok karácsonya. Amit talán azóta sem sikerült olyan lelkesen, olyan őszintén, olyan tisztán és egyszerűen megélnünk…
Karácsonykor – éljen bárhol is – megtapasztalja a szeretet „tömegvonzását” az ember.  Hiszen mint egy nagy mágnes, vonzza, vonzaná a családi fészek melege, még akkor is, ha esetleg már régen széttört annak boldogsága. Ilyenkor eltompulnak a tüskék, melyeket éven át növesztünk. Jó a nyugalom. Körül simogatja zaklatott lelkünket a puha csend. Aztán gyermekkori illatokat érzünk, csengettyűt vélünk hallani, eszünkbe jut egy kedves arc, mosoly: gyermekként szüleink találékony szeretete, aztán szülőként az első karácsonyok…
De a karácsony mégsem csupán könnyes-nosztalgiás emlékezés, hiszen gyermekeink, unokáink szemében ugyanaz a fény ragyog, mint egykor a miénkben. S ugyanaz a feladat, mint egykor szüleinknek, nagyszüleinknek: számukra meghitté, széppé tenni az ünnepet.
Hogyan is válaszoltak az angyali szóra akkor a pásztorok? Nem okvetetlenkedtek, nem kerestek kibúvókat, egyszerűen útnak indultak. Az idő betelik, ne sajnáljuk az utolsó lépéseket megtenni. Mert mindennek ellenére Betlehemben felsír a Gyermek. Glóriás angyalok énekének és jámbor pásztorok imádásának kíséretében, hús-vér emberként belép a történelembe az Isten. Hiába a havatlan tél, bűneink és minden szeretetlenségünk - Ő akkor is eljön…
Mert „az Ige testé lett és közöttünk lakott.” (Jn.1/14.) Csak rajtunk múlik, hogy szenteste nálunk is lakást vegyen… Fényt küld a szent éjszakán, gyógyító világosságot. Ismét esélyt kapunk, hogy életünk sebei gyógyulhassanak…
Legyen áldott, legyen szent az ünnep minden jóakaratú embernek!