„El ne ítéljetek senkit, hogy titeket se ítéljenek el. Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. Adjatok és adnak majd nektek is.” (Lk.6/37-38.)
Tapasztaljuk különböző helyzetekben, mintha – bizonyos értelemben - a kivételezések korát élnénk. Divatos kifejezés lett a diszkrimináció. Ha valakivel szemben csak előnyösen és elnézően viselkednek, illetve mindig „helyzetbe” hozzák, pozitív, míg, ha csak számonkéréssel, elmarasztalással szembesül, és folyamatosan falakba ütközik, hátrányos megkülönböztetésről beszélünk. (Negatív és pozitív diszkrimináció.) Van egyéni, közösségi, társadalmi, nemzeti és – ahogyan az utóbbi időben tapasztaljuk - nemzetközi szintje is. Ha ugyanazon személy, intézmény vagy testület gyakorolja azonos témákban úgy, hogy bizonyos felekkel szemben csak pozitív, míg másokkal csak negatív irányú, „kettős mércéről” beszélünk. Az ilyen módon kialakított vélemények és ítéletek inkább ideológiai elköteleződésen, szimpátián vagy előítéleten alapulnak semmint a tényeken…
            Lukács evangéliumában tulajdonképpen az emberi együttélés egyik alapnormáját, a kölcsönösség elvét fogalmazza meg Jézus, amit másként „aranyszabálynak” is mondanak. („Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.” 6/31.) Egy pártszimpátiák és ideológiák mentén – szinte a végletekig – felszabdalt társadalomban és Európában ma még elképzelhetetlennek tűnő elvárás(oka)t támaszt velünk szemben az evangélium.
            Ma még gyakran megesik, hogy a személyválogató, előítéletek mentén gondolkodó énünk kerekedik felül bennünk. Könnyen ítélkezünk és „megbocsáthatatlan” bűnöket rovunk fel egymásnak. Önzetlenül csak ritkán cselekszünk és kapcsolatainkat is legtöbbször praktikusan alakítjuk. Milyen jó, hogy az Isten nem ilyen velünk!
Ott, ahol élünk, közvetlen környezetünkben, „kicsiben” kell elkezdenünk kölcsönösen tisztelni egymást. Előbb azonban önmagunknak kell eljutnunk a „tüskétlen”, kiengesztelődött szív szeretetére. Hogy könyörületesek, irgalmasok legyünk akár ellenségeinkkel szemben is, hogy mindenkor azt kaphassuk vissza, amit másoknak adunk…