„Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”  (Lk.13/1-3.)
Néha kicsit „jólesik” mások hibái mögé bújni. Addig sem kell foglalkozni a saját lelki fogyatékosságainkkal. Ha tragédiákról, természeti katasztrófákról érkező híreket hallunk, mindig azt gondoljuk – hamis és téves optimizmussal -, hogy velünk ez nem történhet meg. A korábban távoli földrészeken zajló fegyveres konfliktusok felett is könnyen napirendre tudott térni az ember, ha ugyan tudomást szerzett róla egyáltalán. Azonban hirtelen karnyújtásnyira került hozzánk az addig biztonságos távolságban zajló borzalom. Már nem csupán a híradások képsorai tudósítanak, de néha elég csak kitekinteni az ablakon…
            A szörnyű események sodrában megmutatkozó összefogás, tenni akarás és segítőkészség reményre adhat okot. Hiszen a határon túl zajló embertelenség és a határokon belül zajló politikai adok-kapok, nagyotmondás és uszítás hangzavara közt csendesen tör utat magának az emberség. S tanúi lehetünk, bennünk és általunk, hogyan cselekszik a Gondviselő Isten…
            Hisszük, hogy jó tetteink által, kicsit mi is jobbá lehetünk. De le kell számolnunk hamis önigazolásunkkal. Mások bűnei nem kisebbítik saját rossz cselekedeteink súlyát. Mások romlottsága felett ugyan sajnálkozhatunk, de a saját megtérésünket nekünk, magunknak kell egyengetni…
Amikor Jézusnak hírül vitték a Pilátus parancsolta tömeggyilkosságot és egy torony összeomlása okozta szerencsétlenséget, higgadtan a körülötte állók tudomására hozta, hogy az áldozatok semmivel sem voltak különbek a jelenlevőknél, viszont ha nem térnek meg, az ő sorsuk is pusztulás lesz. (Vö. Lk.13/1-5.) Jézus azt tanítja Istenről, hogy könyörületes, nem „csap le” azonnal a gonoszokra, hanem időt, lehetőséget biztosít a megtérésre. (Vö. 13/6-9.)
            Nagyböjt a hívő ember számára ilyen kegyelmi idő. Nem fogyókúrás terápia, hanem a lelket nemesítő önfegyelmezés, szeretetből vállalt lemondás időszaka…
Napról napra lehetőséget kapunk a jobbulásra, változásra. Minden alkalmat meg kellene ragadnunk, hogy jót cselekedjünk, mert csak annak van igazán maradandó értéke. Addig éljünk az idővel, amíg lehet!