„Tegyétek, amit mond.” (Jn.2/6.)
Életünk váratlan helyzeteiben - vagy akár a napi események sodrában - környékezheti tanácstalanság az embert. A vízkereszti „ünnepkörhöz” tartozó kánai menyegző csodája az ember hétköznapi életében tevékenyen résztvevő Jézust mutatja be. A történet lehetne akár banális is, hiszen a galileai Kánában Jézus anyjával és tanítványaival egy lakodalomban vesznek részt, ahol a vígasság kellős közepén elfogy a bor. Jézus némi vonakodás után, Mária kifejezett közbenjárására lép a tettek mezejére és változtatja borrá a vizet. (Vö.Jn.2/1-12.) Sok hittudós értetlenül állt ezen evangéliumi elbeszélés előtt, s valamifajta „elírásként” tekintett a történetre, mely sehogy sem illeszthető a „hivatalos” képbe, hiszen a messiási küldetés, illetve az emberiség egyetemes üdvössége szempontjából csekély jelentőségű az eset…
            Mégis, a kánai menyegző a kisember nagybetűs története. Ugyanis az Úr számára nincsenek bagatell események, mert ő nem csak a tömjénillatú templomok ünnepi szertartásainak kedvelője, hanem hétköznapi életünk gondjainak, apró örömeinek is cselekvő résztvevője kíván lenni. Ha az ember meghívja otthonába, életébe, bizton számíthat váratlan nehézségei megoldásában is a közreműködésére. Persze, kétségtelen, kell a fül, hogy megértsük a lélek szavát…
             Az evangéliumi történet másik, csendes főszereplője Jézus édesanyja, Mária. Hiszen a kánai csodához is az ő anyai szívén keresztül vezetett az út. Szelíden kérlelte vonakodó Fiát, hogy siessen az ifjú pár segítségére. Anyai közbenjárása azóta sem szűnik meg. A történelem – és napjaink – számtalan Mária-jelenése újra és újra ráirányítják figyelmünket az evangélium üzenetére, Jézus szavára. S ahogy egykor ott, a lakodalmas házban, ujjával Jézusra mutatva, immár hozzánk is intézi szavait: „Tegyétek, amit mond.”
            Ha bizonytalanságunk, elhagyatottságunk idején nem merjük tekintetünket az Ég felé emelni, forduljunk bátran a Megváltó édesanyjához. Biztosak lehetünk benne, hogy kérésünk így előbb utóbb meghallgatásra talál. S hogy végül borrá változik-e a víz, azaz megtörténik-e az utolsó pillanatokban életünk sorsfordító csodája, nos, az nagyobbrészt rajtunk (is) fog múlni…