„Az Úr lelke rajtam.” (Lk.4/18.)
Lukács evangélista elbeszélésből tudjuk, negyvennapos pusztai magánya után „Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába.” Bár akkor nem sokan ismerték még, de tanítása és híre hamarosan elterjed a környéken és mindenki elismeréssel beszélt róla. A názáreti zsinagógában felolvasásra jelentkezett, ahol Izajás próféta könyvéből az „Úr lelke rajtam: ő kent fel engem…” kezdetű szakaszt olvasta fel. Miután befejezte, így szólt meglepett hallgatóságához: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” (Lk.4/14-22.)
Amikor a negyvenéves pusztai vándorlás végén az utódját kellett megtalálnia Mózesnek, így szólt hozzá az Úr: „Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van….” (Számok könyve 27/18.)  Amikor magyar szófordulatunkkal azt mondjuk valakiről, hogy lelketlenül végzi a munkáját, pontosan az ellenkezőjét állítjuk, mint az ószövetségi Szentírás Józsuéról: nem végzi odaadással, kihagyja belőle a lényeget, csak kötelességet teljesít… Azt viszont mindannyian tapasztalhattuk már - egyéni vagy közösségi szinten - hova vezet ez a felfogás.
            Egyre több lélekből élő, azaz lelki emberre lenne szüksége hazánknak, nemzetünknek, közösségeinknek egyaránt. Olyanokra, akik nem mindig a dolgok forintosítható oldalát, a népszerűséget vagy az érvényesülési lehetőséget nézik. Miközben a világ hétköznapjaiban élnek sem veszítik el élő kapcsolatukat Istennel. Akik pontosan tudják, a jámborság nem azonos az együgyűséggel, az alázat nem takar álszerénységet, a szakmai hozzáértést pedig nem pótolja a kegyes buzgalom, vagy a rosszul értelmezett lojalitás, ugyanakkor a „lelkes ember” határozottságra és bátor kiállásra is képes, ha eljön az ideje.
            Isten velünk kapcsolatos tervei – minden korban, szűkebb és tágabb környezetünkben is – a „lelkes emberek” közreműködése által teljesednek be. Jó az ilyenek közelében tartózkodni. Ez a lelkes lobogás és lendület másokat is könnyen magával ragadhat.
            A magunk szintjén valamennyien „felkent”, küldetéssel rendelkező teremtmények vagyunk. Próbáljunk meg tudatosan úgy élni, mint akiben lélek van. Az Úr Lelke. Hogy általunk (is) beteljesedhessen az „Írás szava”, Isten elgondolása rólunk, emberekről, a világról…