„A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög.” (Lk.4/2.)
A valószerűtlennek tűnő hírek sajnos végül igazolást nyertek: karnyújtásnyira tőlünk – már több mint egy hete - kitört a háború. Mára már azt is tudjuk, nemcsak katonai bázisokat, hanem kórházakat, lakóházakat bombáznak. Sokakat tesznek földönfutóvá és fájóan sokan vesztik életüket. Tehetetlenül szemléli a világ az esztelen pusztítást (vagy mégsem, hiszen fegyverutánpótlással „gondoskodni kíván” annak fenntartásáról…). Nem két nép, hanem két személy, pontosabban a háttérben lévő csoportok érdekei feszülnek egymásnak. Úgy tűnik, a felek jottányit sem engednek, inkább hagyják veszni az ártatlan életeket…
            Így aztán a hamvazószerdán homlokunkon porladó hamu, most különös jelentőséggel bír, hiszen a múlandóság mementója egészen közel került hozzánk.
            A Lélek a pusztába visz szent negyvennapunk kezdetén, ahová ezúttal ágyúlövések, puskaropogás és a kétségbeesett kiáltások hangja is elhallatszik. „Miért, Uram? Miért engeded ezt?” A háború a legrosszabb fizikai kiszolgáltatottságba taszít, a nézeteltérések megoldásának a lehető legrosszabb eszköze. Mintha a kísértő ma a hatalom bűvös ígéretével vonzaná magához az irreális vágyakat kergető embert, akinek a céljai eléréshez semmi sem drága. S ebben a vészterhes időszakban ismét megmérettetik az ember. Míg a többségben a szolidaritás lelkülete ébred fel, addig a felelőtlen hangoskodók ismét csak a maguk (vagy parancsolóik) javát keresik…
            A kísértő dühöngve jár közöttünk. Alapjaiban akarja megrengetni mindazt, amiben hittünk. Már nem elég az ordas, züllött, perverz eszmék terjesztése, a gyűlölet lángjait a háború pusztításával tetézi meg - így akarja lángba borítani a világot.
            A segítő szeretet megnyilvánulása mellett ezt az ördögi kört csak imával és böjttel van esélyünk megtörni. Az önmagunkkal vívott küzdelemben a lemondás és önmegtagadás útján leszünk képesek eljutni a kiengesztelődött szív szeretetére. Minél erőteljesebb az elhatározás, annál kitartóbb lesz a kísértő.
            Az idei kegyelmi idő sokkal többről szól. Milliók egyéni lélekjobbító küzdelme erős elhatározással összeadódva megtörheti a fegyverek erejét. Minden egyes böjti napon, keresztútunkat járva a feltámadás reménye töltse be szívünket…