„Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem.” (Jn.10/28.)
Kicsinek, elhagyatottnak érezzük magunkat, amikor újra csak arra kell eszmélnünk, hogy legyőzött emberi esendőségünk. Elindulunk, megtorpanunk – szárnyalunk, máskor gyengének bizonyulunk. Néha egyszerre vagyunk fent és lent. Minden jó szándékú igyekezetünk ellenére is vihetnek tévútra lépteink, s a szeretet nélküli számonkérések során valaki mindig a fejünkre fogja olvasni vétkeink…
            Egyéni sorsokon fordul a történelem. Ugyanakkor látjuk, sokak sorsa kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe néhány ember meggondolatlan döntései miatt… Ha a felelősség súlya nem felemeli, hanem nyomasztja, sőt, eltorzítja a személyiséget, mindig kegyetlenségek lesznek a következményei…
            Húsvét negyedik vasárnapján Jó Pásztor ünnepét üli a katolikus egyház. Jézus tanításában sokszor tűnik fel a nyájért felelősséget viselő pásztor alakja. Gyakran hasonlítja magát pásztorhoz, követőit pedig bárányokhoz. Minden ilyen példázatból elénk tárul a pásztor és a juhok közötti bizalomra épülő kapcsolat. A pásztor gyengéd gondoskodásával vezeti nyáját. Benne az emberhez lehajló isteni irgalmasság és szeretet mutatkozik meg…
            Egyikünk sincs a tökéletesség birtokában, néha ugyan csetlő-botló léptekkel, de haladunk Jó Pásztorunk nyomába. Kellő alázattal a szívünkben, nem kell félnünk, nem kell magyarázkodunk – elég őszintének lennünk -, hiszen ő ismer bennünket. Úgy fogad el, amilyenek vagyunk. Hasonlóan, nekünk sem egymás gyengeségeit kellene számon tartanunk, nem a bűnt kellene megvédenünk a másikban, hanem az embert kell meglátnunk, aki hozzánk hasonlóan rászorul Isten irgalmára.
            A Jó Pásztor szereti nyáját. Egyszerre vagyunk Isten nyája, s a ránk bízottak vonatkozásában pásztorok. Ez a felelősség vállalásához erőt, mindennapjainkban pedig biztonságot ad.
            „Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.” (Jn.10/27-29.) Ez olyan garancia, melyben ma sincsen oka kételkedni az embernek…