Fájdalmas tapasztalásunk, hogy a világban könnyebb a gyűlölet lángjait felszítani, semmint a kiengesztelődés és békesség magvait elhinteni. Vajon miért esik jobban becsmérelni, rosszhírét kelteni a másiknak, mint elismerni az érdemeit, s örülni sikerének? Az ilyen és hasonló kérdésekre a válasz az emberi kicsinyességben és végtelen önzésben keresendő. Igaz, egyetlen kor sem bővelkedett szeretetteljes légkörben. Jézus nem véletlenül „kötelezte” övéit szeretetre…
Ugyanakkor be kell ismernünk: nem mindig tudunk helyesen szeretni. Gyakran éppen szeretetlenségünk miatt kínlódik körülöttünk a világ. Folyton sebeket ejtünk egymáson és magunkon. Gyűlölünk, árkot ásunk, széthúzunk… A megoldásnak még a közelében sem járunk, csak a parttalan éhség nő bennünk – a szeretet éhsége... Nem véletlenül énekelte Halász Judit egyik slágerében – több mint két és fél évtizeddel ezelőtt - a mai napig aktuális gondolatokat: „Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell. /Amit a másik örömmel elvisel. /Nehéz szeretni okosan, józanul. /Szeretni sajnos senki nem tanul…”
Vajon van-e határa a szeretetnek? Szent Pál apostoltól tudjuk, a szeretet mindent eltűr, mindent elvisel (Vö.1.Kor.13/7). Ennek ellenére néha bizony nagyon nehezünkre esik. Pedig törekednünk kellene rá, hiszen bárhogy is vélekedjünk róla, az embert, mint véges létezőt - minden esendősége ellenére -, egyedül csak a szeretet képes az örökkévalóságba emelni. Ha ezt képtelenek vagyunk elfogadni és megérteni, akkor nagy valószínűséggel, a mi szeretetfogalmunkkal van probléma…
Hogyan kell helyesen szeretni? Ki taníthat meg rá? Igazán szeretet csak Istenben van, így szeretetünk csak annyiban lehet tökéletes, amennyiben visszatükrözi az isteni szeretetet. Az emberi szeretet általában önző, mert amikor szeretünk, szinte mindig magunknak akarunk. Az önzetlen szeretettel Jézus ismertette meg a világot, melynek csúcspontja (és forrása) saját keresztáldozata.
Jézus azt kívánja tőlünk, hogy egészen új módon gondolkodjunk a szeretetről. Az önzéstől megtisztított, a legvégsőkig kitartó, mindenre kész, szolgáló és visszavonhatatlan szeretet példáját saját életével mutatta meg. Nekünk sem lehet nagyon más választásunk, ugyanis csak ez a szeretet képes emberivé formálni és élhetővé tenni körülöttünk a világot…
