„Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.” (Lk.24/52b.)
Jézus feltámadása után negyven napon át többször is megjelent tanítványainak. A negyvenedik napon felment a mennybe. Az egyház áldozócsütörtökön emlékezett meg erről az eseményről. (Az elnevezés onnan ered, hogy ez volt a húsvéti kötelező szentáldozás határnapja. Később az elsőáldozások napja lett.) Ezen a napon ígérte meg tanítványainak, hogy hamarosan új közbenjárót küld: a Szentlelket.
Tele van búcsúzással az élet. Az elválás hitünket, szeretetünket is próbára teszi, hisz emberi kapcsolataink attól kezdve kicsit más „minőségben”, más síkon folytatódnak, illetve teljesednek tovább. Nem elég a fizikai elszakadás, lélekben is tudni kell egymást elengedni, hogy aztán e sajátos, belső szabadság által legyünk képesek megélni az összetartozás örökérvényű és megkérdőjelezhetetlen lényeget anélkül, hogy az a későbbiek során bilincseként nehezedne ránk…
Az apostolokat nagyon sok közös élmény fűzte Jézushoz, természetes volt számukra, hogy állandóan velük van. (Többek közt ezért is viselték meg őket a nagypénteki események.) Feltámadását követően már nem volt állandó ez a fizikai jelenléte, de akkor is átjárta szívüket-lelküket a bizonyosság. Kicsit talán mégis váratlanul érte őket a mennybemenetel napja.
Az Olajfák hegyén búcsúszavait követően, áldás közben Jézus a magasba emelkedett. A tanítványok megrendülten álltak és könnyes tekintettel fürkészték az eget. Azonban lassan megértették, hogy a Mesternek emberként el kellett közülük távoznia, hogy aztán Istenként továbbra is velük maradhasson. Ezt megértve és szavaira visszaemlékezve örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. A közös emlékek és Jézus ígérete nem nosztalgikus melankóliába taszította őket, hanem új lendületet adott és valóságosan megtapasztalható jelenléte pünkösd után vált gyümölcsözővé igazán.
Jézus Krisztus ígéretéhez híven közöttünk maradt, s életünk részévé akar válni. Erre valóban nagy szüksége van mindannyiunknak, hiszen erejével, kegyelmével tapasztalható meg a szeretetnek az a köteléke, melyet sem idő, sem távolság nem képes meggyengíteni…