„Ti adjatok nekik enni.” (Lk.9/13b.)
A küldetésükből visszatérő apostolokkal Jézus egy magányosnak tűnő helyre vonult. Ám a fellelkesedett nép ezt megneszelte és a tömegesen indult a nyomába. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a betegeket. A sokaság egész nap kitartott mellette. Estefelé tanítványai kérlelni kezdték: „Bocsásd el a népet, hogy ennivalót vehessenek maguknak és szállást keressenek, hisz itt elhagyatott helyen vagyunk.” Jézus válaszával meghökkenti az apostolokat: „Ti adjatok nekik enni.”  A két hal és az öt cipó a minden bizonnyal több, mint tízezer fős tömeg számára semmiségnek tűnt, ám Jézus megszaporította a kenyeret. Így miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár kenyérmaradékot is összeszedtek. (Vö. Lk.9/10-17.)
            Akire mások sorsát bízták, s aki igazán felelősséget vállal a rábízottakért, az szorult helyzetekben sem hagyja magára övéit. Idegennek tűnhet a mai világtól ez a felfogás, ahol a szolgálat egyre inkább azonosul az „uralkodással”, a felelősség pedig az egyoldalú érdekérvényesítéssel... 
            Küldetésünk rokon az apostolokéval, amennyiben szavainkkal, tetteinkkel – életpéldánkkal kell mindenkor tanúságot tennünk Krisztushoz való tartozásunkról. A mi példaadásunk szolgál(hat) mások számára (lelki)táplálékul. De vajon épülhet-e általunk bárki is? Létbiztonságot: tartást, hitet, kenyeret tudunk-e adni a ránkbízottaknak – szülő a gyermekének, vezető a beosztottjának, közszereplő a köznek, politikus a hazájának, nemzetének?
            Kicsit nekünk is „kenyérré” kell válni, hogy egészen odaadhassuk magunkat. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit eszik az ember akár szellemi-lelki, akár fizikai értelemben. Ki mivel él, előbb-utóbb azzá válik. Aki az „örök élet kenyerét” veszi magához, egyre inkább sugárzó jellé lesz már ebben a világban. Aki viszont nap mint nap a hazugság, képmutatás kenyerével igyekszik jól lakni, az egyre inkább hozzá deformálódik a világban uralkodó állapotokhoz, s végül maga is olyanná lesz, mint akik ellen valamikor még esetleg maga is felemelte szavát…
            Még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is hordoz üzenetet számunkra a kenyérszaporítás csodája: Jézus megmutatta, hogy tudja és akarja táplálni azokat, akik hitet és üdvösséget keresnek nála, neki van hatalma a kenyér és a világ dolgai felett...