„Uram, taníts minket imádkozni…” (Lk.11/1.)
Folyamatosan beszélünk, mégis nehezen értjük meg egymást. „Kommunikációs problémák” nehezítik meg kapcsolatainkat. Fájdalmasan híjával vagyunk az igaz szónak, a különböző gondolkodású csoportok közötti párbeszédnek. Mintha elveszítettük volna a „vonalat” a Teremtő Isten felé is. A belső, lelki rendezetlenségünk vetül rá minden más kapcsolatunkra is…
            Ember és Isten kommunikációs eszköze az ima. Jézus számtalanszor buzdított az állhatatos és őszinte imádságra. Nemcsak példát kaptunk tőle, hanem az apostolok kérésére a legszentebb imádságot is, a Miatyánkot. A kötött szöveg ellenére is lehet személyes, őszinte és igaz, ha nem sablonosan, csupán megszokásból hangzik el. Éppen ezért fontos az állhatatosság vagy kitartás, mely nem lehet a pillanatnyi „kedv” kérdése. Szépen kifejezik ezt az evangéliumi példázatok is…
            Legtöbbször kérünk, sőt, követelünk. Összetörtségünkben lázadunk, ostromoljuk az eget, számon kérünk, aztán, amikor már semmink sincsen és minden bizakodás szertefoszlott, megszületik lelkünk mélyén az a sóhaj, amelyik végül megnyitja az utat kérésünk előtt az égbe…
            Amíg az elégedetlenség dobol bennünk, amíg a saját elképzeléseinket akarjuk ráerőltetni az Istenre is, hiába minden erőlködésünk. Az állhatatosan elmondott ima az Isten akaratában megnyugvással ér véget. „Igen, vannak kérdéseim, kéréseim, szeretném, ha úgy alakulna…, de, legyen meg a te akaratod.”
Azonban mint minden mást, ezt is meg kell tanulni. Jézus nem azt mondja, hogy parancsoljatok, követeljetek vagy ehhez és ahhoz jogotok van – nem véletlenül. „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak. Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál és a zörgetőnek ajtó nyílik.” (Lk.11/9-10.) Tehát nem egyoldalú „jogérvényesítésről” van szó. Kérés és követelés egymástól idegen fogalmak csakúgy, mint keresni és elvenni, illetve zörgetni és betörni…
Akiket szeretünk, azokért képesek vagyunk áldozatokat hozni, csak hogy teljesíthessük kívánságaikat. Éppen ezért bizakodhatunk imádságaink meghallgatásában is. „Ha tehát ti, bár rosszak vagytok, tudtok jót adni fiaitoknak, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk.11/13.) A forró nyári napokon testnek és léleknek egyaránt jólesik a templom hűvös csendjében elidőzni. Lehet ez alkalom arra is, hogy rendezzük – esetleg évek óta halogatott – „imádságos” dolgainkat…