„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!” (Lk.12/49.)
 
Bizonyára sokak számára furcsának tűnnek Jézus szavai, amikor arról beszél, hogy mennyire szeretné lángra lobbantani a világot. A döbbenet csak fokozódik, ha tovább olvassuk a sorokat: „Azt gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak? Nem azt, hanem ellenkezést.” (Vö.Lk.12/49-53.) Mintha tudatosan provokálna bennünket, hiszen a világ amúgy is egyre inkább lángokban áll körülöttünk. Emitt a háború martaléka lesz lassan minden, amott a nagy aszály következtében fellobbanó tüzek emésztenek fel erdőket-mezőket – teszik élhetetlenné a településeket és még inkább kiszolgáltatottá az embert. Mindeközben zajlik az ellenségeskedés, a szokásos „adok-kapok” – köz- és magánéletben egyaránt -, a láthatatlan hatalmak erőterében szakadatlan küzd jó a rosszal… (Bennünk is vívja harcát, hogy aztán eldőljön, végül melyik szolgálatába állítjuk az életünket.)
        Van gyógyító-tisztító és van pusztító tűz. Ez utóbbi nyomán üszkös romok és hamu marad, míg az előbbi után valóságos újjászületés következik egy új, egy tisztább élet ígéretével. Ez az élet azonban határozott állásfoglalásra késztet bennünket mindazokkal szemben (is), akik a visszahúzó erőt jelentenék. Ez olyan erőt képvisel, amely képes minden korábbi köteléket szétszakítani, ha az gátja lenne ennek az új kezdésnek. Olyasvalami, mint a préritűz, amely könyörtelenül megemészt mindent, ami az útjába akad.
        Természetesen Jézus nem a pusztító tűz lángjait kívánja, hanem azt a fajta izzást, amiben – szenved ugyan, de – gyógyul és tisztul, majd megújul az ember. Az ellenkezés megtapasztaltatásával pedig állhatatosságra, határozottságra ösztönöz és alkalmat ad, hogy még inkább megerősíthessük elköteleződésünket.
        Jóllehet, a mostanság körülöttünk zajló események elborzasztanak, kétségbe ejtenek minket. De pontosan ez a célja a történéseket irányító sötét hatalmaknak. Ugyanis akit a félelem egyszer rabul ejtett, azt igazán könnyű befolyásolni. Aki fél, annak reményében, hogy oltalomra találjon, bármire rávehető…
        A szeretet olthatatlan tüzére van szüksége az embernek, hogy szívében képes legyen elnyomni a gyűlölet lángjait…