„Aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.” (Lk.14/11.)
A hangversenyteremben gyülekeznek a nézők, s a meghívott vendégek. Egyeseket azonban nem az előadás, hanem társadalmi beosztásuk, a magamutogatás vagy egyszerűen a kíváncsiság hozott ide. Nem mindenki kapott meghívót, de van, akit ez nem zavar, s a közönség előtt látványosan foglalja el az első sor fenntartott helyeinek egyikét. Később megérkezik a foglalt hely „tulajdonosa”, ám a terembe lépve észreveszi, hogy nincsen üres szék a díszhelyen, ezért feltűnés nélkül helyet foglal az utolsó sorban. Az est házigazdája lép a színpadra, majd mielőtt megszólalna, az egyik asszisztensnek súg valamit. Mindenki feszülten figyel. A segítő határozott léptekkel indul az első sor felé és diszkréten felszólítja a rossz helyen ülőt, hogy másutt foglaljon helyet – az megsemmisülten távozni kényszerül -, s az utolsó sorból előrekíséri a vendéget…
Az emberek jórészének komoly gondjai vannak az önértékeléssel, s ez nemcsak a kereskedelmi csatornák különböző tehetségkutató műsoraiból derül ki, sajnos közéletünk bizonyos területein is hasonló jelenségekkel találkozhatunk…
Hogy ki mennyit is ér valójában, azt tettei, élete egésze igazolja. A rátermettséget csakúgy, mint a hitet, nem szavakkal bizonyítja az ember – azzal csupán ígérni lehet. Az igazi tehetség pedig szerény (nem álszerény!) és alázatos. Nem szereti a reflektorfényt, ugyanakkor a háttérben is legalább annyira precíz, mint a „színpadon”. Nem lehet megvásárolni: ha tudja valamiről, hogy eleve rossz, semmilyen körülmények között sem állítja az ellenkezőjét. Ha nem így tesz, igazi bukásnak számít, amikor alkalmatlansága folytán a hátsó sorokba kényszerül…
            Jézus a főhelyekről szóló ragyogó példázatában (Lk.14/7-11.) megszívlelendő, mértékadó alázatosságra int. Mert mindaz, aki messze felülértékelve önmagát emeli piedesztálra, alkalmatlansága folytán csúfosan megaláztatik, könnyen nevetség tárgyává válhat. Viszont aki tisztességes helytállással, hozzáértéssel végzi munkáját, s ennek köszönhetően emelkedik fel, megbecsülésnek örvend (ugyanakkor az is igaz, hogy képmutató irigykedők rosszindulata veszi körül).
            Az evangélium tanítása arra int bennünket, hogy alázatosan, minden hátsó szándék nélkül, legjobb tudásunk szerint tegyük a jót; tetteink révén, ne pedig kapcsolataink által vívjuk ki mások tiszteletét…