„Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól,
mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk.12/15.)
„Ferenc, Ferenc, mit használ neked, ha az egész világot meg is nyered, de a lelked kárt szenved” – hűtötte le a nagyravágyó egyetemistát, Xavéri Ferencet egykor a Jézus Társaság alapítója, Loyolai Ignác. Minden bizonnyal megérinthette a fiatalt az intelem, mert a világi dicsőséget feladva, mint az egyik legnagyobb keresztény vértanú-misszionárius vonult be a történelembe. Ma pedig a mestert és tanítványt is a szentek között tiszteli az egyház…
            Sokakat megérint a „világ dicsősége”, a mérhetetlen pénz és a hozzá társuló hatalom. (Ki ne játszott volna már el a gondolattal, mi lenne, ha megnyerné a lottó főnyereményt?) A kapzsiság viszont – minél „nagyobbakat” kerít hatalmába -, annál többen válnak kiszolgáltatottakká a „kisemberek” közül. A történelem során legtöbbször ilyen előzmények után következtek a háborúk, nyomor, teljes létbizonytalanság…
El kell ismernünk, létfenntartásunkhoz, személyiségünk kibontakoztatásához, feladataink ellátásához, hivatásunk betöltéséhez… szükségünk van anyagi javakra. Azonban a helyes értelmezésben az anyagiak „csupán” eszközök lehetnek, nem pedig cél. Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy a háborús helyzet okozta infláció és a különböző világuralomra törekvő globális érdekek csatája közepette, sokkal hamarabb megfogyatkozik a pénztárcánk… Így aztán kényelemből vagy kényszeredetten, de „praktikus” módon gondolkodik az ember. Sajnos mindig lesznek, akik a háborúban és a különböző válsághelyzetekben – a többség kiszolgáltatottságát kihasználva – tesznek szert mesés gazdagságra…
            Ne áltassuk magunkat, az anyagi javak elosztása vagy eloszlása mindig egyenlőtlen volt és – minden bizonnyal – a jövőben is így marad.
            Jézus sem a nincstelenséget várja el tőlünk. A becsületes munka biztosította tisztességes megélhetéshez mindenkinek emberi méltóságából fakadó joga van (lenne). Jézus nem azokat kárhoztatja, akiknek pénze van, hanem azokat, akik beérik ennyivel, akikben nincs érzék a lelki értékek iránt. A kapzsiság gúzsba köti az embert, képtelenné válik a kezét kinyújtani a másik felé, pedig csak az gazdag igazán, akik tud adni. Hiszen az ember csak így képes a szeretet birtokába jutni…