„Növeld bennünk a hitet.” (Lk.17/5.)
Vigasztalan hideg eső mosta el a szebb reményű szeptembert. Most úgy tűnik, vele együtt úszott el a napfényes nyárutó is. Novembert idéző, fázós napjai sok helyen a fűtési szezon indulását hozták előbbre. Bágyadtan törik meg az októberi napfény a csapzott lombkoronák könnyes ágain… Mintha reménykedéseinket is rendre így húzná át az élet, s hozna derűre borút…
            A háború közvetlen árnyékában, miközben Európa morális kényszerpályán száguld az összeomlás felé, egyéni terheink is többszörös súllyal nehezednek a vállunkra. „Energiaválság” – a legtöbbet emlegetett kifejezés lett napjainkra. Sokan és sokszor ecsetelték a következményeit, néhányan mégis reménykedünk, hogy a hatása okos gazdálkodással mérsékelhető lesz.
            Időnként elcsügged az ember, sorsát jobbítani igyekvő erőfeszítéseit pedig szélmalomharcnak érzi csupán. A szeretet a mindennapok taposómalmában hajlamos az elfáradásra – ilyenkor tapasztaljuk csak igazán. Október színeket és fényeket hoz, felragyogtatja előttünk a lenyűgöző harmóniát. Itt lesz az ideje, hogy napfényes meleggel, reménységgel töltsük meg a szíveket, mielőtt a szürkeség végleg elborítana bennünket.
„Növeld bennünk a hitet” – fordultak Jézushoz az apostolok. „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek” – válaszolta az Úr. (Vö. Lk.17/5-6.)
Higgyük, a hit ereje határtalan…