„Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” (Lk.17/14.)
Hétvégére napfényes simogató melegséggé szelídült a nagyon erős októberi kezdés.  Így mégis lesz idő és „kedv”, hogy erdők-mezők lombruhája szebbnél szebb színeket öltsön magára végtelen harmóniában pompázva…
            A hét második napján Umbria ezerszínű rengetegéből Assisi nagy szülöttje, Ferenc, mint a békesség eszköze lépett elénk, hogy a kiengesztelődött szív szeretetére, a teremtett világ megbecsülésére vezessen minket. Majd nemzeti gyásznapunk emlékeztetett a hősies hűségre, Isten-ember-haza szeretetére. Másnap az Istenszülő buzdított rózsafüzér imádkozásra, hogy aztán ma, mint a Magyarok Nagyasszonya terítse ránk védőn óvó égszínkék palástját…
            Vágyunk erre az Istentől jövő harmóniára, belső békességre, rosszat feledtető, sebeket gyógyító orvosságra, mert úgy érezzük, mostanság különösen is megpróbáltatunk…
            A lepra Jézus korának rettegett betegsége volt. Jobb híján ideiglenes vagy végleges társadalmi kiközösítéssel védekeztek ellene. A betegek csapatokba verődve a lakott területektől messze eső helyeken, sokszor embertelen körülmények között, tengették életüket. Nagyon ritka esetben történt csak gyógyulás. Abban az időben a papok feladata volt, hogy megállapítsák a betegség, illetve a gyógyulás tényét. Mikor egy alkalommal Jézus betért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Már messziről kiáltották feléje: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” Így szólt hozzájuk: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, hogy hálát adjon. S ráadásul ez az ember a zsidók által megvetett szamaritánusok közé tartozott… (Vö.Lk.17/11-19.)
Szenvedünk, miközben így is sebeket ejtünk egymáson. A szeretetlenség és békétlenség mélyen szántó sebeit. Hordozzuk betegségeinket. Tétlenül szemléljük a gyűlölet erejét, míg észrevétlen a mi életünkben is helyet kér. Megmérgez bennünket és mérhetetlen károkat okozva pusztít. Rosszabb, mint a lepra, mert a lelke mélyéről, belülről támadja, betegíti meg az embert….
            Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! – ne engedd, hogy a tehetetlen gyűlölet elpusztítson körülöttünk mindent! Az októberi őszben ébressz olyan erős hitet bennünk, mint egykor tetted a Jeruzsálem felé vezető úton a leprásokkal, hogy gyógyulásra érdemesnek találtassunk…