„…szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.” (Lk.18/1.)
Felzaklatott világban peregnek egyre gyorsabb tempóban fogyó napjaink. Könyörtelenül határidők közé szorított, bokros teendőkkel tarkított mindennapjaink során, nagyon gyakran éppen a leglényegesebb dolgokra nem jut idő. Pedig az igazán fontos dolgoknak súlyuk van, időigényesek, ezért aztán csak kitartás és komoly erőfeszítések árán lehet megszerezni őket.
            Személytelenedik a világ - egyre kevesebbet beszélgetünk egymással. A beszélgetés helyét átvette a modern kommunikáció sok egyéb más formája. Az őszinte, érdekmentes párbeszéd élményével bizony szegényebbek lettünk. Az ember Istennel való személyes kapcsolatának „kommunikációs eszköze”, az imádság is ezt tükrözi.
            Az elmúlt évszázadok emberének – faluban, városban egyaránt – sok tennivalója akadt. Azonban vidéken még az aratás emberpróbáló idején is volt annyi idejük, hogy naponta elimádkozzák a rózsafüzért. Az ember tudott, mert egyedül lenni önmagával és Istennel. Egyedül lehetett a természettel és gondolataival. Feltehette magának az élet kérdéseit. Volt lehetősége arról elmélkedni, hogy az élet milyen mélységes nagy titok. Rendszeresen megkérdezhette magától, hogy ő hogyan viszonyul az élethez. Sajnos ezek az idők elmúltak már. Sokan felesleges időtöltésnek vélik a beszélgetést éppúgy, mint az imádságot. A világból fájdalmasan hiányzik az imádság csendje.
            Az imádság nemcsak Istennel, de egymással is összekapcsol. A többség – csakúgy, mint a komoly szeretetkapcsolatokat, családi kötelékeket ápoló, erősítő, személyiséget formáló beszélgetésről – erről (is) leszokott. Maradt a semmitmondó, felszínes „csevegés”. Imával sokan csak „végszükség” esetén próbálkoznak.
            Jézus többek között az igazságtalan bíró példázatával akar kitartó imádságra buzdítani bennünket. Hiszen, ha az igazságtalan bíró az özvegyasszony sorozatos, szűnni nem akaró kérésének végül mégis eleget tesz és igazságot szolgáltat, „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?” (Vö.Lk.18/1-8.)
            Vissza kell találnunk az ima útjára, hogy megtalálhassuk Istent, s benne rátaláljunk önmagunkra és egymásra. Minden technikai vívmány és felfedezés dacára, egyre inkább ez lesz az ember egyetlen lehetősége a megmaradásra…