„Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké…” (Lk.20/38.)
Mintha valami remény csillanna a ködös melankóliában, s az arcot pirosító, fagyos sarat dagasztó november még várat magára. A déli órákban soványka napsugár táncol a lombjukat hullató nedves ágakon. A hideg eső függönyén keresztül azonban már átdereng, közelít a „legemberesebb” hónap. Még sincs okunk, hogy búnak adjuk a fejünket, hiszen történjen bármi, mindig lesz alkalom – akár a legzordabb napokon is -, hogy megmelegedjék a szív…
Emberi módon gondolkodunk olyan dolgokról is, melyek messze meghaladják értelmünket, s csak a szívünkre, megérzéseinkre, elképzeléseinkre hagyatkozhatunk. (Mert így tűnik természetesnek.) Ha leomlik földi sátrunk és utunk véget ér, nem az enyészet várja lelkünk (vö. 2. Korintusi levél 5/1-2.) – hiszen igazságtalan és logikátlan lenne sorsunk, ha végül mégsem a beteljesedés következne…
Ez a mélységes emberi gondolkodás tükröződött a farizeusok kérdésfelvetésében is, amikor Jézushoz fordultak és a feltámadás kérdését egy többszörösen özvegy asszony erőltetett példájával igyekeztek nevetségessé tenni. Jézus így válaszolt nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.” (Vö.Lk.20/27-40.)
Az eljövendő élet nem ennek az életnek a folytatása, melynek emberi szaporodásra van szüksége, hogy ki ne pusztuljon. Nem is a világ boldog pillanatainak újra élése, vagy valamiféle folytatása, hanem az ember-lét végső dimenziója, azaz megdicsőülése.
Mindezt ugyan nehéz elképzelnünk, mégis, életünk mélypontjain, gyászával küzdve, a lélek kapaszkodók után kutat. Ahogy a fénysugár a novemberi ködöt, úgy szúrja át sötét képzelgéseinket a remény, s a felismerés: Teremtő Istenünk az élők Istene, életünket, amit tőle kaptunk, fenntartja a síron túl is. Efelől egészen bizonyosak lehetünk, hiszen ha nem így tenne, önmagának mondana ellent…