„Te vagy-e az, akinek el kell jönnie vagy mást várjunk?” (Mt.11/3.)
Az ismeretlentől általában fél az ember. A félelem pedig elbizonytalanít. Sokféle aggodalom szorongat mostanság, sok mindent újra kell gondolnunk. A hívő ember azonban advent idején nem az ismeretlent várja, hiszen élete során megannyi jelét tapasztalja a Gondviselésnek. „Úticélunk” meghatározza az utunkat is. Ha tudom, hogy kire, mire várok, a tanácstalanságot felváltja a tudatosság, a bizonytalanságot a bizonyosság, mely napról napra növekszik bennem. Gaudete vasárnap, azaz az örvendezés vasárnapján az adventi koszorú rózsaszínű gyertyája az Úrral való találkozás örömét hirdeti.
Keresztelő Jánost szókimondó keménysége miatt igyekeztek az akkori hatalmasságok elhallgattatni. A börtönben keresték fel tanítványai, hogy beszámoljanak az új tanító működéséről. A Keresztelő ezzel a kérdéssel küldte Jézushoz két tanítványát: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” Jézus így válaszolt: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, ami hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangéliumot…” (Vö.Mt.11/1-6.)
Vajon kire várunk? Lehet, hogy félve tesszük fel életünk adventjében a kérdést. Nézzük meg a szavak és a tettek következményeit! Mit remélünk? Saját elképzeléseink, vágyaink beteljesedését? Kicsinyes „játszmáink” sikerét? Vélt vagy valós sérelmeink megtorlását? Valamilyen bennünk ragadt komplexus kielégítését?
Jézus dolgos évekkel a háta mögött, ugyanakkor biztos anyagi egzisztencia nélkül, „csupán” Isten szeretetében és az emberi szívben megbúvó jóságban bízva – a keresztfán és a sírból visszatérve is - hirdette örömhírét, közben betegek gyógyultak, halottak feltámadtak, bűnösök megtértek… És ma - legfőképpen a mi cselekedeteink nyomán - mi történik körülöttünk a világban?
A bennünk megszületni vágyó Isten és szándékaink, valamint tetteink következményeinek a felismerése segíthetnek bennünket előbbre jutni. Nem nekünk kell kitalálni világmegváltó gondolatokat, viszont bölcs dolog elfogadni, megélni a Szentírás igazságait – különösen ilyenkor, advent idején…