„József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett  amint megparancsolta az úr angyala.” (Mt.1/24.)
Mennyire keserű tud lenni a csalódás, ha valamilyen váratlan dolog keresztülhúzza régóta vágyott terveinket. Olykor teljességgel tehetetlennek érzi magát az ember, ha jobbat várván újra csak a rossz környékezi. Nem volt ezzel másként a názáreti ács, József sem, amikor szembesült a ténnyel, hőn szeretett menyasszonya gyermeket vár. Fájó szívvel hűtlenségre gyanakodva – mivel becsületes ember volt – azon gondolkodott, hogy a külvilág felé nem fedi fel szomorú titkát, hiszen azzal aláírta volna Mária halálos ítéletét, inkább titokban bocsátja el, s így elkerülheti a kegyetlen megkövezést. Vívódásai közepette, álmában kapta az angyali jelenést, mely megvilágította a történteket: „…ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” (Vö.Mt.1/18-24.)
            Lám, menyire nemes tud lenni az, aki igazán szeret, még a legnagyobb szomorúságban sem akar a másiknak rosszat, gondja van a másik méltóságára, távol áll tőle a bosszú legparányibb jele is. A szeretet alaptermészete szerint ilyen: békességes…
            Az Úr közel. Közelségét angyalok jelzik. Kétségeink és vívódásaink közepette az Úr angyala bennünket is meglátogat. Ha nem is egészen úgy, ahogyan azt tette Názáretben Mária vagy éppen József házában, de kétséget kizáróan – és ahogy fogy az idő – egyre bizonyosabban. Ám ha nincsen szeretet a szívben, nyoma sem marad az angyalpornak, eltűnik, még mielőtt rácsodálkozhatnánk…
            A negyedik gyertya fényénél fedezzük fel az angyalt, aki „kézen fogva” elvezetne Betlehembe. Lehet, hogy túl álomszerűnek tűnik, de az út valóságos! Onnét tudjuk, hogy úton vagyunk, „különös” dolgokat cselekszünk: mások kicsinyességére még megbántottságunkban sem válaszolunk hasonló módon, van egy-két jó szavunk a gondokkal küzdő másik emberhez, legyen az akár egy ismeretlen kéregető, hajléktalan; közöttünk élő mégis magányos; egy gyermek, akinek most észrevesszük mindig szomorú tekintetét; egy eddig mellőzött rokon, családtag, akitől valami régi sérelem vasfüggönye választ el… A karácsony előtti napokban álljon előttünk a türelmes és szeretettel teljes József példája…