„Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem.” (Jn.14/21a.)
Könnyen mondja a száj, hogy szeret, ha a szív csöppnyi érdeklődést sem mutat a másik iránt. A szeretetlenség sebeibe botlunk lépten-nyomon. Pedig senki sem tartja magát rossznak, gonosznak, a tetteink viszont nagyon gyakran éppen az ellenkezőjét támasztják alá. Pontosan tudta ezt Jézus is, ezért sohasem a szóbeli hitvallást tette az első helyre. Hiszen mit érnek a szavak cselekedetek nélkül? A hívséget sem szavakkal kell kifejeznünk. „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem” – mondja Jézus. Értékrendünket sem elveink folytonos hangoztatásával alakítjuk ki, hanem következetes magatartásunkkal, mely minden egyes döntésünkben, választásunkban is érvényre jut.
            Társadalmunkból, iskolákból, munkahelyekről, sajnos sok családból… hiányzik a szeretet. Persze az is lehet, hogy csupán mi gondolkodunk másként róla – praktikusan mindenkori érdekeinkhez igazítva. Tény, nehéz okosan és helyesen szeretni. De vajon például, ha egy szülő megdorgálja gyermekét vagy a pedagógus szigorú tanítványával szemben, azt jelenti, hogy nem szereti őt? Ha egy munkahelyen a sorozatos késések vagy egyéb mulasztások következményeként munkajogviszonyt bontanak valakivel, lehet azt a szeretetlenségre fogni? Aligha. Sajnos a mindennapok hasonló helyzeteiben hamar rásütjük egymásra a szeretetlenség bélyegét. Pedig éppen úgy lehet a szeretet jele egy megfelelő időben elhangzott nem, mint egy másik helyzetben az igen…
            Jézus a tanításából fakadó szabálykövető (parancsot megtartó) magatartással azonosítja a keresztény felebaráti szeretetet.
Keresztény hitelességünkre is felhívják figyelmünket a János-evangélium sorai: „Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.” (14/21.) Minden személyek közti kapcsolatnak és elfogadásnak alapja a szeretet. Az a szeretet, mely nem ragad meg a szavak szintjén, de minden egyes napon következetes tettek által igazolja magát. Aki így cselekszik, „joggal” számíthat a kinyilatkoztatás bizonyosságára…