„Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.” (Mt.9/36.)

Rekkenő hőség tikkasztja, majd a hirtelen nyakunkba zúduló felhőszakadás áztatja bőrig az embert. Viszontagságos a június. Se így nem jó, se úgy… – panaszkodunk. Amúgy is feszültségekkel terhes körülöttünk a levegő. Nyár elejére, tanév végére kicsit mindenki leereszt.

            A küldetésükből visszatérő apostolaival egyedül akart maradni Jézus, ezért hajóba szállva békésebb vizekre eveztek. A közeli falvak, városok népe a parton gyalogolva követte őket. Mikor Jézus partra szállt. Már nagy tömeg fogadta. Bár ekkor nem ez volt a szándéka, mégis „megesett a szíve rajtuk”, és szólt hozzájuk, tanítani kezdte őket.
            Sokan, mint pásztor nélküli juhok, helyüket nem találva csapódnak ide-oda e torzult érték- és erkölcsrendű világban. Sokszor talán mi is idegenként érezzük magunkat benne, s bizony előfordul: erősen kell kapaszkodnunk, hogy magával ne ragadjon a szennyes áradat… Ott, a Genezáreti-tó környékének népe Jézusban lelte meg azt az igazságot, hitelességet, szentséget…, melynek hiánya fájdalmas űrként tátongott életében. Ezt nem tudta pótolni sem az írástudók, sem a farizeusok tanítása. Sokan közülük talán meg sem tudták fogalmazni, hogy mi ez a hiány, belső nyugtalanságuk viszont annál inkább Jézushoz „űzte” őket.
            E történetnek van valami mélységesen megdöbbentő és fájdalmasan aktuális üzenete a mi számunkra (is). Hiszen éppen napjainkban tapasztaljuk az ideológiai egyoldalúságra törekvő igyekezetet. Egyre kifinomultabb módszerekkel folyik a lélekmérgező agymosás. Nem is eredménytelenül! Csak ritkán számít az igazság, elkopott a hitelesség, a szentség pedig kit érdekel? A minőség helyett a mennyiség lett a döntő: az ember azt fogadja el hitelesnek, igaznak, amit többet lát és hall. Csak ritkán gondolkodik, ritkán mérlegel…
Pásztor nélkül, gazdátlanul csupán délibábot kergetünk, ugyanis azt az értékrendet, mely Krisztuson keresztül Istenben gyökerezik, nem lehet semmiféle emberi bölcselkedéssel helyettesíteni…