„A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent…” (Lk.2/20.)
Néhány órányira az esztendő fordulójától, az ó- és az újév küszöbén, az ember hátratekint, hogy aztán nyugodt lelkiismerettel és erős elhatározással indulhasson előre. Sok minden történt az elmúlt hónapok során: jót, s rosszat egyaránt felidéz az emlékezet. Az egyre gyorsabban múló idő tengerében többször hánykolódott életünk hajója, mégis biztonságos lehetett a megérkezés. Hálatelt szívvel gondolunk azokra, akik ebben az évben végleg révbe értek. Emléküket visszük tovább a nagy találkozás reményében…
            Azon az első karácsonyon örömmel sorakoztak fel a pásztorok a születés barlangja előtt. Fénytelen, kopottas életük hirtelen megtelt fénnyel és örömmel. Jó volt a Gyermek közelében lenni. De aztán haza kellett térniük, vissza a juhok mellé, a hétköznapi életükbe. Jóllehet a munkakörülmények nem változtak meg, viszont remény költözött a szívükbe, mert megérintette őket Isten határtalan szeretete. Attól kezdve „dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.” (Lk.2/20.)
            Szenteste után egy héttel, az év utolsó napján a békesség törékeny reményét dédelgetjük a szívünkben. Hiszen tanúi lehettünk, amint a békétlenség egyik napról a másikra fegyveres konfliktussá terebélyesedett. Azóta a háború olthatatlannak tűnő lángjai csak pusztítanak, s egyre távolabb kerülünk a megbékéléstől. Az esztelen háború gazdasági hatásait mi is kénytelenek vagyunk elviselni, amit – minden bizonnyal - teherként viszünk magunkkal az újévben is…
            Megint csak az egyszerű pásztorok példáját kell magunk előtt látni, s minél többet megőrizni karácsony lelkületéből. Egyéni és közösségi életünkben is vissza kell találni az Isten útjára. Szükségünk van a még imádkozni tudó családokra, közösségekre. Együtt kell elindulnunk az imádság, a szeretet és a békesség útján.
            Keresztény/keresztyén hívő emberként most sem kívánhatunk egymásnak mást: Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!