„Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami méltányos.” (Mt.3/15.)
Elment a „nagy”, „tudós” pápa, XVI. Benedek. Hivatali pápasága alatt mindvégig Szent II. János Pál alázatos utódjának, az „Úr egyszerű szőlőmunkásának” tekintette magát. Halálával a II. Vatikáni Zsinat nagy teológusainak korszaka is lezárult. Gazdag örökséget hagyott ránk és mindenekelőtt ragyogó példát adott az életszentségre törekvés útján. Bár életének értékelését majd az erre hivatottak megteszik, egy egészen bizonyos, magánemberként és a különböző egyházi méltóságokban, melyekbe a Gondviselés emelte, mindenkor megcselekedte mindazt, ami méltányosnak tűnt…
            Hűséggel követte mesterét, aki annak idején a Jordán folyó partján maga is példát adott, amikor Jánostól kérte a keresztség jelét. (Vö.Mt.3/13-17.) Urunk megkeresztelkedésének ünnepén az Egyház – a Jordán parti jelenet felidézésével – bennünket is emlékeztet a saját keresztségünkre, s az abból fakadó méltóságunkra. Különösen így év elején, az emlékezés mellett szembesít és ösztönöz, hogy visszatekintve életutunkra, cselekedeteinket az igazságosság és méltányosság tükrében tegyük mérlegre kicsit…
            Olyan könnyen támasztunk magas követelményeket másokkal szemben, miközben önmagunk felé mintha folyamatosan csökkennének az elvárásaink. Képesek vagyunk megmagyarázni „jól bevált” rossz szokásaink „helyességét” – így fosztva meg magunkat a megtisztulás és a (lelki) fejlődés lehetőségeitől…
            Az újév, új lehetőségeket kínál, hogy életünket erős elhatározással belülről változtassuk meg. A békétlen világban (lelki békességre jutva) lehessünk a békesség forrásai. Ugyanis a közösségi változást mindig az egyéni, személyes megújulás előzi meg.
            Krisztus megkeresztelkedésekor az Ég maga tanúskodott mellette, amikor a Szentlélek galamb képében leereszkedett és szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (3,17.) Akarjunk a Teremtő Atya szeretett gyermekei lenni!  (Erre törekedett egész földi életében Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa is.) Ehhez az kell, hogy lépteink mindenkor megmaradjanak a méltányosság útján, ha pedig letérnénk róla, mielőbb találjunk vissza hozzá…