„Látta és hitt. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint föl kellett támadnia halottaiból.” (Jn.20/9.)
Az élet él és élni akar. Ezt semmilyen szélsőség vagy ördögi terv nem tudja megváltoztatni. -Bár sokan igyekeznek a „halál kultúráját” terjeszteni körülöttünk. - Hiába a faggyal, havas esővel támadó viharos április, a bokrok, fák rügyet fakasztanak és szirmot bontanak, mert tudják, eljött az idő. A természet nem a halál, hanem az újjászületés hírnöke…
Bach Máté-passiójának fenséges harmóniái – a zene szárnyain - emelnek mélységből a magasságig bennünket. A huszonnyolc jelenetben megkomponált mestermű végig vezet a nagyhét történésein. Jézus szenvedéseit bemutatva egészen a megváltás kapujáig kíséri lépteinket. Megrendülten szembesülhet az ember a határtalan szeretettel…
Isten irgalmassága a szenvedésben mutatkozik meg leginkább, hiszen úgy látta jónak, hogy Krisztus fizikai kínok által váltsa meg az embert. Elgondolkodtató, hogy miért ezt a módját választotta üdvösségünk megszerzésének. Mindenesetre ezzel azt üzeni számunkra, hogy a szenvedésnek fontos szerepe van a gondviselésben… Ugyanakkor sohasem cél, hanem eszköz! Így a keresztút sem lehet kínkeserves végállomás, sokkal inkább a megváltáshoz vezető lépcső, hogy aztán a Feltámadottal történt találkozás az öröm útját tárja elénk immár visszavonhatatlanul.
Nagypénteken, amikor a szenvedés bevégeztetett, a romlandó testet elnyelte a sír sötétje, hogy örökre magába zárja – gondolták sokan. Nagyszombat zsibbadó gyászára azonban húsvétvasárnap következett: harmadnapon Jézus feltámadt. Mária Magdolna látta, az asszonyok elbeszélték, Péter és János pedig a sírhoz futott. Szembesültek az ürességgel. János apostol meglátta az összehajtogatott lepleket, bizonyosságra jutott: látta és hitt…
Erre a bizonyosságra kapunk valamennyien esélyt megváltásunk hajnalán, húsvét ünnepén. Jézus legyőzte a halált! Megváltott emberek vagyunk! Lehetőséget kaptunk. Ha vele járjuk hűséggel keresztútunkat, nem a Golgotára, hanem az Öröm útjára vezeti majd lépteinket…