„Békesség nektek!” (Jn.20/20.)
Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án hirdette ki az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra, melynek időpontja a szintén lengyel származású Fausztina nővér látomásai alapján, húsvétvasárnapot követő első vasárnaphoz lett igazítva. „Ez a vasárnap legyen az Irgalmasság ünnepe. (...) Kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, főleg a szegény bűnösök részére. Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége…” (Fausztina nővér látomásaiból)
            Jézusnak a húsvét utáni békés szelídsége a mai napig idegen a világtól. Ő, aki a közgondolkodás alapján iszonyú revansot kellett volna, hogy vegyen, nem visszavágni akart, nem a világégés üzenetével, bosszútól lihegve jelenik meg, hanem a kiengesztelődés lehetőségét hozza el. Nála hitelesebben senki sem lett volna erre képes, hiszen nem egy vesztes csata után, más lehetőség híján tette ezt, hanem igazi győzelemmel a háta mögött. Ezen még Tamás apostol hitetlenkedése sem változtatott. Őt sem akarta megróni vagy megszégyeníteni, hanem felkínálta számára a látásból fakadó bizonyosságot, de ugyanakkor megjegyezte: „Boldog, aki nem lát és mégis hisz.” (Jn.20/29b.)
            Jézus a békesség ígéretével, a kiengesztelődés lehetőségével jelenik meg a mi életünkben is. Nélkülöző, beteg, elhagyott, üldözött vagy a háború viharaival sújtott testvéreink nyomorúságában szemlélhetjük sebeit. A kételkedő apostol lelke mélyéről végül felszakadt a felismerés, eltöltötte a bizonyosság. Tőlünk is ezt várja: ismerjük fel a mindennapokban, fogadjuk szívünkbe békességét és legyünk a kiengesztelődés követei a világban…
Mindaz, aki Jézus példája nyomán képes felülkerekedni indulatain és sérelmei, fájdalmai megtorlása helyett kész békejobbot nyújtani, maga is a kiengesztelődés és remény követévé válik. Annyi szenvedés után egyszerűen nincs más lehetőség, ez az egyetlen esélye a világnak…