„Itt a mennyből alászállott kenyér… Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” (Jn.6/58.)
Még 1264 júliusában történt, egy Rómába tartó cseh pap érkezett Bolsena városába, ahol misét mutatott be. A szertartás közben kétségek gyötörték afelől, hogy a kezében tartott ostya valóban Krisztus testévé változik-e. Az átváltoztatás pillanatában azonban megdöbbenve tapasztalta, hogy a megtört ostyából vércseppek hullottak a kehelyabroszra, az oltárra, sőt, a márványpadozat néhány köve is véres lett. A hívek a vércseppektől pirosló oltárkendőt körmenetben vitték a közelben tartózkodó pápához. IV. Orbán pápát az eset emlékeztette egy évtizedekkel korábban élt apáca látomására az Oltáriszentségről, ezért, miután meggyőződött a csoda hitelességéről, elrendelte Corpus Domini, azaz az Úrnapja ünnepét.
Már az ókorban alkalmazott „hadászati módszer” volt: az ellenség titokban kutakat mérgezett meg vagy alapvető élelmiszerekbe vegyített halált hozó porokat, tömegek vesztét okozva ezzel. Minden bizonnyal ez a mindenkori hadviselés egyik legalattomosabb eszköze... Része lehet annak az ördögi tervnek, melyben bizonyos érdekszövetségek az embert komplex módon akarják a hatalmukba keríteni. Ez az erőszakos befolyás a testet-lelket-szellemet egyaránt célba veszi. A legalapvetőbb testi és szellemi táplálékainkat teszik tönkre, mérgezik meg. S amint a mondás tartja, az ember előbb utóbb maga is azzá válik, mint amit rendszeresen elfogyaszt…
            Testet betegítő, lélekmérgező világban élünk. Igyekeznek bennünket leszoktatni a(z önálló) gondolkodásról. Tébolyodott eszmékkel próbálják meg ránk erőltetni az abnormalitást. Szinte észre sem vesszük, oly „ügyesen” – és most már kortalanul - szivárog a mindennapjainkba, míg végül mi is ugyanazt a nótát fújjuk. Bajban vagyunk: megmérgezték a vizünket, a kenyerünket…
            Reménykeltő, ha szívünk mélyén legalább a sóvárgás megmaradt. A hívő keresztény becsületes ember, a kenyérben Istent látja, aki Fiában önmagát adta nekünk. A – gyakran még mai is - „bálványimádónak” bélyegzett pedig az átlényegülés csodáját is hiszi: a kenyér az oltár szentségévé válik. Így a mennybe ment Feltámadott látható módon mégis közöttünk marad, felkínálva azt a kenyeret, mely a lelki gyógyulás, az Isten által bennünk megkezdett jó örök tápláléka lehet…