„Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Mt.7/24.)
Nagyboldogasszonnyal köszöntött ránk a hét és Szent István királlyal hagyjuk a hátunk mögött. Legősibb, legszebb ünnepeink így akarják keretbe ölelni mindennapjainkat, országunk, nemzetünk életét. Persze velük kapcsolatban (is) túl kell lépnünk a hagyományőrző szemléleten, a szokást fel kellene váltania az életszemléletet, jellemet formáló belső meggyőződésnek, hitnek…
A közismert evangéliumi példázatban a balga ember homokra építette házát, amit az első vihar romba is döntött, hiszen az alap nélküli épület alól könnyen kimosta a homokot. A bölcs viszont kemény sziklaalapra építkezett, így a legnagyobb ár és vihar után is teljesen épségben maradt a háza. (Vö. Mt.7/24-27.)
Olyan korban élünk, amikor a közvélekedésben a morális győzelem csak keveseket érdekel, ha nem társul hozzá anyagiakban mérhető diadal. Pedig kellenek az önzetlen, tiszta hősök és bajnokok. A világbajnokság idején feszülten nézzük a televízió képernyőjét, figyeljük a sporteseményekről szóló híradásokat. Együtt izgulunk a nemzeti színeket képviselő versenyzőkért; velük együtt könnyezzük a Himnusz hangjait, amikor sok-sok erőfeszítés, küzdelem után magyar bajnok állhat a dobogó felső fokára. Vajon eljutnának-e eddig, ha életükben csupán a praktikumot tartanák szem előtt, ha csupán arra koncentrálnának, ami anyagilag is „megéri”? A következetes lemondás és áldozatvállalás egy nagyobb cél érdekében – csak ez képes értelmet adni bármifajta küzdelemnek…
Szükségünk van a „hétköznapi bajnokokra” is, akik Szent István szellemiségében a mindennapi életben állják meg hősiesen a helyüket, ott ahol teljesítményükért nem jár érem.  Igen, mert az élet több mint az anyagi javak hajszolása. A praktikus pedig nem mindig azonos az erkölcsössel. Marad a küzdelem, ha az ember így marad tisztességes és becsületes...
Első szent királyunk egész életműve határozott állásfoglalásról tanúskodik. Pedig krisztusi elköteleződése miatt sokszor került szembe kora magyar uraival vagy éppen rokonsága tagjaival. Ma sem csalódhat az, aki Szent István példáján épülve, Nagyboldogasszonyunk áldásával keresi boldogulását…