„Hát ti kinek tartotok engem?” (Mt.16/15.)
Kényelmetlen helyzetekben könnyebb mások szavai mögé bújva álcázni a gondolatainkat, mint nyíltan felvállalni a véleményünket. Így aztán sok ember mindig „fedezékből”, mások nevében beszél. Pedig a kellő időben és a megfelelő módon felvállalt/kinyilvánított vélemény másokat is gazdagíthat és hozzásegíthet a tisztánlátáshoz…
Egy alkalommal Jézus megkérdezte tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Azok sorra elmondták a vele kapcsolatos közvélekedéseket. Ő türelmesen végighallgatta őket, majd váratlanul nekik szegezte a kérdést: „Hát ti kinek tartotok engem?” A meglepődött apostolok nevében Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” (Vö.Mt.16/13-20.)
            Tulajdonképpen ma ugyanazt kérdezi tőlünk (is) Jézus és várja őszinte válaszunkat. Bizony, még a hívő ember is könnyebben ítélkezik mások felett, akár hit és erkölcs dolgában. Könnyen készen van a szó, ha másokról kell véleményt mondani, és milyen nehezen nyilvánulunk meg, ha magunkról kell vallani. Péter apostol felfedezte, meglátta Jézusban magát az Istent, pedig még csak azután következtek a megváltás húsvéti eseményei. Vajon a mi életünkben hol foglal helyet, kinek, minek tartjuk Őt?
            Emberi kapcsolataink általában idővel halványulnak. Gyakran csak egymás gyengeségeit vagyunk képesek meglátni, az igazán értékes szemünk elől rejtve marad. A világ is folyton változik körülöttünk, korszakonként más és más értékek szerint igyekszik befolyást gyakorolni ránk. Ám a bennünket kínzó gondokra nem tud igazi megoldást kínálni. A kizárólag e világra hagyatkozó keserűen állapíthatja meg: az ember végül mindig csak magára marad...
            Jézus életünk részévé kíván válni, hogy benne megtapasztalhassuk Isten szeretetét, hogy általa közelebb kerülhessünk egymáshoz is. Csak ez a fajta Jézussal való közösség képes felnyitni szemünket, hogy életünk hullámvölgyeiben is képesek legyünk megoldást találni, hogy a gyakran idegeinkre menő embertársainkban felfedezhessük a pozitív, értékes vonásokat. Előbb azonban nekünk kell a feltett kérdésre őszinte választ adni...