Alapvetően jónak gondoljuk magunkat. Balul sikerült dolgainkat igyekszünk kimagyarázni. Ennek érdekében cselekedeteinket viszonylagossá tesszük, azaz mindig megtaláljuk azt a viszonyítási pontot, melyhez mérten jobbnak tűnhetünk. Ezzel leginkább azonban önmagunkat csapjuk be. Az őszinte önvizsgálatot elkerülve, megfosztjuk magunkat a megtérés és fejlődés lehetőségétől. Hívő jámbornak véljük magunkat, pedig már régen eltávolodtunk az evangélumi normáktól… Miközben az általunk lenézett, esetenként megvetett „nyilvános bűnösök” sokkal közelebb kerülhetnek a Jézus-i tanításhoz…
            Jézus egy alkalommal a következő példabeszédet mondta. Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és megkérte: „Fiam, menj ki a szőlőmbe dolgozni.” Az megígérte ugyan, de aztán mégsem ment. Elment a másikhoz és őt is megkérte. Ő így felelt: „Nem megyek.” Ám később meggondolta magát és mégis kiment. „Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” – tette fel a kérdést hallgatóságának Jézus.  „A második” –válaszolták többen. Ekkor így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.” (Mt.21/28-32.)
            Ugyancsak megbotránkoztató lehetett ez a tanítás és a hozzáfűzött magyarázat a korabeli embereknek, de valószínűleg sok hívő számára lehet fülsértő ma is. A „szuperhőst” lekörözheti a hétköznapok csetlő-botló figurája? Emberségben igen!  Az Isten házába járót vajon a „templomkerülő”? Előbb juthat a mennyek országába a vámos vagy az utcanő, mint a látványos vallásgyakorló? Akár ez is előfordulhat…
            Szavak és tettek bizony gyakran ellentmondanak egymásnak. Könnyen előfordulhat, hogy éppen azok viszik előbbre Isten ügyét a mindennapokban, akiket mások már „leírtak”.
Igaz, változtatni csak azon tudunk, ami rajtunk múlik. Viszont, ha mégsem cselekszünk így, olyanok leszünk, mint a történetbeli első fiú: csak a szánkat jártatjuk, és megteszik helyettünk azok, akiket éppen lenézünk vagy kritizálunk…