„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mt.16/24.)
Igazán forró nyarat tudhatunk magunk mögött. Naponta dőltek meg a hőmérsékleti rekordok. Hiába. Az idő rozsdás kereke fordul, szedelőzködik a nyár, aztán hideg esővel búcsút int az augusztus, hogy ránk köszöntsön a reggeli ködöket gomolyitó, iskolapadba kényszerítő szeptember…
            Az ősz első hónapja az újrakezdés ideje, s mint ilyen, a remény szimbóluma is kell, hogy legyen. Izgatottak szülők, gyerekek, s talán az idei esztendőben különösen is a pedagógusok... Bárhogy is legyen, a jövő – mindannyiunk közös jövője – a felnövekvő ifjúság kezében van. Gyermeket okítani-nevelni pedig – biztos és szeretetteljes családi háttér mellett is – csak iskolában lehet. Meg kell tehát becsülnünk iskoláinkat és a példásan helytálló pedagógusokat…
A hétvégén sok helyen száll ég felé a fohász: Veni Sancte Spiritus  (jöjj Szentlélek Isten), hogy reménnyel és jó szándékkal meginduljon a diákok hadának „zarándoklata” az iskolák felé…
            Zarándoklat az egész életünk, hiszen a hívő ember, zsenge gyermek szívvel vagy őszülő halántékkal egyaránt Jézusa után igyekszik. A kellemes kora őszi napsütésben, szívesebben lépdelünk az úton, ahol a tiszta kék ég alatt, hűvös fák árnyékában nem nyomja vállunkat súlyos teher, mint a hideg esővel támadó novemberi szélben…
            Tanít bennünket Jézus. Példájával buzdít, hiszen előttünk jár. Igyekszünk jó tanítványok lenni. Mindegyikünknek van saját elképzelése útról és tanítványságról egyaránt. Amíg azonban csak a saját fejünk után megyünk, valójában saját önzésünket szolgáljuk. Nem véletlenül kéri Jézus, hogy aki nyomába bátorodik, tagadja meg magát, sőt, vegye föl keresztjét és úgy kövesse. Minden egyes nap csak önmagát legyőzve kerülhet közelebb Mesteréhez az ember.
            A mai nap végét sem látjuk, s nem tudjuk, mit hoz a holnap. Bizony szükségünk van a „fönti segítségre”. Mi mást kívánhatnánk, legyenek olyan pedagógusaink, hogy példájuk nyomán szárnyra kapjanak a tanítványok; s legyenek tanítványok, akik mögött szüleik az első nevelők, hogy a tisztességet, becsületet, isten- és emberszeretetet már otthonról hozzák, s napról napra növekedjenek benne, gyakorolják. Szentlélek jöjj, hogy hűséggel járhassunk Tanítónk nyomában…