„Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” (Mk.1/3b.)
A tisztulás vágya űzte tömegével az embereket a Jordán folyó torkolatvidékéhez, ahol a pusztából visszatért lánglelkű remete-próféta, Keresztelő János ostorozta, vagy éppen bűnbánatra buzdította kemény szavakkal népet. Mégis mentek hozzá szakadatlan, mert az akkori világ morális viszonyai, a kiszolgáltatottság, az elnyomás egyre nehezülő terhétől megnyomorítva többen csak ebben az irányban láttak esélyt a változásra, változtatásra. Olyan változtatásra, melyet elsőként önmagában kezd el az ember, hogy hitelét ne veszítse el a világban. A próféta szavain, példáján keresztül megérintette őket a kegyelem. Személyén keresztül találkoztak a Megváltóval, aki az Isten Báránya. A Keresztelő „útján” jutottak el a kegyelmes újrakezdés lehetőségéhez, a lelki újjászületéshez.
            A világ ma sem lett jobb. A bűn szennyes folyama ma is rendületlen árad. S gyakran tűnik úgy, hogy feltartóztathatatlanul magával sodor mindent és mindenkit. A kísértő jobban tombol, mint valaha. Lelkünk ablakait pedig mintha végleg belepné a por. Belül azonban pislákol a remény mécsvilága. Sok a mesterséges (mesterkélt) villogó fény körülöttünk, s a hangos forgatag. Így aztán néha nem is csoda, hogy nem tudja, merre induljon az ember.
            Az Úrra vár a szívünk. De még nem merünk lépni. Bátortalanok, bizonytalanok vagyunk. „Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!” – kiáltja felénk János.  Mert nem az a megoldás, hogy elfutunk, ha nem tetszik valami, vagy nem értünk valamivel egyet. Mert a világból nem lehet csak úgy elfutni, csupán gyáván megfutamodni (a kettő nem ugyanaz). E helyett utat kell építenünk. Egymás felé és az Úr felé, hiszen Ő is az általunk épített utakon közeledik felénk. De úttá válunk mi magunk is, amikor rajtunk keresztül akar eljutni mások – család, barátok, munkatársak, ismerősök, ismeretlenek – felé...
Hamarosan várakozásunk második gyertyája bátorodik lángolásba. A próféta bennünket szintén önvizsgálatra akar bírni, mert tudja, hogy minket is csak így lehet a találkozás, a megújulás útjára vezetni…