"Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai." (1Kor 12,27)
Hétvégi tűnődések (2024/01-21.)
2024. január 17.
„Mindjárt hívta őket is.” (Mk.1/19.)
A hit kegyelem. Az isteni hívásra adott emberi válasz. Különbözőképpen szólíthat meg bennünket az Isten. Életünk váratlan fordulataiban, előre ki nem számíthatóan lehet részünk különös kegyelmi pillanatokban. Ott és akkor változhat meg döntő módon a sorsunk. Még ha látszólag minden maradna is a régiben, a lélek mélyén viszont valami szépséges dolog születik, mely képes új távlatot adni földhöz ragadt, nyomorult kis életünknek… Minden bizonnyal így voltak ezzel az első apostolok is, amikor a galileai tenger partján találkoztak Jézussal. A két testvérpár, András és Péter akkor még nem ismerhették azt az idegen férfit, aki megszólította őket, mégis feltartóztathatatlan erőt éreztek, hogy kövessék. Hogy maguk mögött hagyva a halászhálót „emberhalászokká” váljanak. Nem sokkal később a Zebedeus-fiakat – Jakabot és Jánost - is meghívta Jézus, akik szintén a nyomába szegődtek. (Vö.Mk.1/14-20.) Ők lettek az első apostolok, akiknek hitén alapszik valamennyi keresztény hívő bizonyossága…
A történelem sötét lapjain olvashatunk vallási ellentétekről, sőt, akár háborúkról. Ma már elsősorban nem azt tartjuk számon, ami egymástól elválaszt, sokkal inkább azt, ami összeköt. Mindenesetre kár lenne régi sérelmeket felhánytorgatni. Minden közösség - csakúgy, mint az egyes ember - időnként megújulásra szorul. Nagy baj lenne azonban, ha minden probléma elől elfutnánk, megoldás helyett egyszerűen „kiszállnánk” és másutt kezdenénk „tiszta lappal” elölről. (Persze adódhatnak olyan helyzetek, hogy akár ezt is fel kell vállalni…)
Bár a történelem szétszakította, megosztotta Isten egyetlen egyházát, valamennyi keresztény hívő vallja, hogy Krisztus hívására indult el a hit útján élete legnagyobb „kalandjára”.
Ma már hagyomány, hogy januárban a történelmi felekezetek egymás templomait meglátogatva – az ökumené szellemében – közösen imádkoznak az egység és a kiengesztelődés szép ajándékáért. A hívő embernek súlyos felelőssége és kötelesség a békesség szolgálata. A vallási közeledésen munkálkodva, a társadalmi széthúzás fájdalmas sebeit is gyógyítania kell. A múltra aligha lehet befolyásunk, a jövő viszont rajtunk múlik. Jézus azonban mindannyiunkat meghív, hogy a békétlenség és szeretetlenség korában legyünk a kiengesztelődés hírnökei a világban…