„Tudta ő, mi lakik az emberben.” (Jn.2/25.)
Áprilist idéz a február végi, márciusi eleji időjárás. Rügyfakadás előtt lassan búcsút int a hóvirág és a tőzike – elvitathatatlanul megérkezett a tavasz, noha tisztában vagyunk vele, visszavonulóban is okozhat még meglepetést a leghidegebb évszak: egyik óráról a másikra fordulhat a helyzet…
Kevés alkalommal ragadta magával Jézust az indulat. Ezen ritka esetek közé tartozott, amikor kötélből font ostorral kergette ki a kereskedőket és pénzváltókat a jeruzsálemi templomból. Azokat a kufárokat, akiket nem valamiféle vallási buzgalom vitt oda, sokkal inkább, hogy mások hitéből hasznot húzzanak. Többen talán értetlenül szemlélték, ahogy a mindig békességes és türelmes „tanító” indulattal felforgatja az árusok és pénzváltók asztalait. Amikor megpillantotta a vásári forgatagot, ez az eszelős, sem istent, sem embert nem ismerő, lelketlen kalmárkodás joggal dühítette fel. (Vö. Jn.2/13-17.)
Milyen bántó és elszomorító lehetett Jézus számára a vásárcsarnokká alacsonyított isteni hajlék… Ez a légkör előbb indítja megbotránkozására, semmint csendes hálaadásra azt, aki odatéved. Mindezt Jézus az imádság, az elmélyülés szent helyén találta. Ne csodálkozzunk azon, hogy indulatba jött. De vajon ma hány helyről kergetné ki hasonló vehemenciával az álszent, képmutatók tömegét…
János evangélista megjegyzi a beszámolója végén: „Jézus nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is fölvilágosítsa az emberről. Tudta ő, mi lakik az emberben.” (Jn.2/23-24.)
Pontosan tudja ő, mi lakik bennünk. Mondhatnánk úgy is, átlát rajtunk. Ez van akit, félelemmel, van, akit megnyugvással tölt el. Átlát állarcaink mögött, észreveszi a báránybőrbe bújt farkast, de a csendes fájdalmában magába forduló, esetleg alaptalanul meghurcoltat is.  Ember embert becsaphat, megtéveszthet, de az Isten sohasem!
Jézus megtisztította a templomot. Böjt ideje különösen is a tisztulás időszaka. – Talán nem véletlen, hogy ez mindig a természet újjászületésének idejére esik. - Testünk a Lélek temploma, s ha nem űzünk ki belőle mindent, ami szentségtelen, ami gyalázatos… - mérgezzük magunk körül a légkört templomon belül, s kívül – de vajon különbek vagyunk-e, mint korunk gyűlöletet és háborút szító kufárjai…