„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn.3/16-17.)
 
Nagyböjt közepén az evangélium egyik legszebb gondolatát idézi a vasárnapi igeszakasz. Istennek ez a reményteljes és szeretettel átitatott üzenete - ma különösen is - éles kontrasztként hasít a háborúk, az önző kapzsiság, szeretetlenség, a féktelen abnormális és morális elhajlások… sebeitől vérző világba.
            Mert Isten nem büntetni akar bennünket, viszont kiszolgáltatta az embert a saját szabadságának, akaratának. Így az ember saját magát ítéli el, amikor összekeveri a szabadságot a szabadossággal és nem számol cselekedetei következményeivel. Tönkreteszi maga körül a világot. Ártatlan áldozatok milliói szegélyezik a pusztulás útját, ahová az öntelt ember navigálja az emberiség közös sorsát… (Földön araszolgató értelmünkkel nem tudunk magyarázatot találni az ártatlanok - kivált a gyermekek szenvedésére - csupán a kérdőjelek szaporodnak bennünk…)
            A János-evangélium kristálytisztán megmagyarázza, hogy miért fedezékből kiabálnak, legjobb esetben is csupán sejtetnek és világosan sohasem beszélnek, felelősséget pedig egyáltalán nem vállalnak a „mindent tudó” és „megmondó” emberek. Ugyanis, „Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei.” (3/20.)
            De vajon elég-e, ha bánkódunk a világ romlottsága felett? Ott, ahol élek, a világ minden egyes új napon általam is feltárja arcát a környezetemben élők és mindazok számára, akikkel találkozom. A 17. században élt feltaláló és gondolkodó zseni, Gottfried Leibniz megalkotja és kidolgozza a filozófia új ágát a teodiceát, hogy „Istent igazolja a világ nyomorúsága ellenében”. Nem véletlen a gondolat nagyböjti időzítése. Lélekjobbító igyekezetünknek - minden gyengeségünk és a bennünket körülvevő romlottság ellenére is – Istenre kell mutatnia! Ugyanis az élet – miként a világ - eredendően jó! Az ember is az! Ha nem így lenne, Isten nem adta volna egyetlen Fiát érte…