„Ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét.” (Jn.12/31.)
 
Folyton jobbat vár az ember. Vannak különösen is reménykedésre alkalmas időszakok. A háborúkat megélt nagyszüleink jobbat vártak szüleinknek, de az igazán szép jövőt unokáiknak remélték és most rajtunk a sor, hogy gyermekeink számára „megváltsuk” a világot. S e helyett mit látunk? Küszöbön a harmadik világháború. A háború lázában égnek Európa vezetői. Megvetik, kivetik maguk közül azt, aki – józan eszére hallgatva – a béke oldalára állva, a háború mielőbbi befejezésén munkálkodik. Közben – júdáspénzzel a zsebükben - új hazaárulók törnek utat maguknak…
Jobb lett a világ? A sok vargabetűt megjárva elfáradt a lábunk, szívünket-lelkünket pedig belepte a fásultság szürke pora. Elrontották, elrontottuk valahol. A hirtelen jött szabadságban – sem istent, sem embert nem ismerve – a többség a szabadosságig merült el. A fogyasztás és a rosszul értelmezett önmegvalósítás mámorában a jelent eltékozolva tönkretettük a holnapot. A Gondviselés által felkínált történelmi pillanatokat csak későn, általában mindig utólag – vagy akkor sem - ismertük fel. Konok önteltségünkben azt sem vettük észre, hogy Krisztus már megváltotta a világot: börtönünk és bilincseink kulcsát régen a kezünkbe adta…
            „Ítélet van most e világon…” - megrendült a pokol urának földi birodalma. Bálványt épített magának a megkísértésben elbukott ember, a hatalmas, belül üres mammon-szobor azonban megrepedt, a lehulló darabok pedig – mint veszedelmes lavina – könnyen maguk alá temethetik a bálványimádók tömegeit. Ahogy a bűn módszeresen, válogatás nélkül uralta el a világot, úgy a következményeivel is mindnyájan kénytelenek leszünk szembesülni.
            „… most vetik ki e világ fejedelmét” – a kísértő érzi, sőt, nagyon jól tudja, a golgotai kereszt óta nem lehet abszolút győztes. A kereszt most is erősebb, mint a mammon. Jézus kereszthalála megtöri e világ fejedelmének uralmát a földön. Megrendült a pénz talapzatára épített Isten nélküli világ. Bizonyosan nem véletlen, hogy nagyböjt napjaiban kell szembesülnünk vele… A sátánnal való sötét birkózás után azonban mindig elkövetkezik húsvét fényességes hajnala. Ám azért, hogy ez a nap számunkra is kegyelmek forrása legyen, már most, nagyböjtben cselekedni kell! Belülről kell megújulnia az embernek: rázzuk le magunkról a fásultság és közöny szürke porát és keressük meg azt a kulcsot, melyet Krisztus egykor a kezünkbe adott...