„Békesség nektek! … És ne légy hitetlen, hanem hívő.” (Jn.20/27-28.)
A győztes csak nagyon ritkán nyújt segítőkezet a legyőzöttnek, amaz pedig – legtöbbször - már a földön fekve leszámolásra készül, a bosszút tervezi eszelősen. Így aztán - a bizalmatlanság légkörében - az erőszakosabb, a gátlástalanabb joga érvényesül szerte a világban…
Az árulás korában könnyebben sebződik meg a szív és horzsolódik meg a lélek. Hitünk és szeretetünk is ingatag, ha nem „gyökereződik” bele Jézus Krisztus által az Isten szeretetébe. Hívségünk vagy éppen hitetlenségünk határozza meg emberi kapcsolatainkat is. Aki képtelen hinni, az bízni sem tud, annak szeretete is csak tünékeny-törékeny valóság lehet…
A békesség, azaz a kiengesztelődött szív szeretete és a hit mélységesen összetartozik, mindkettő a Megváltó Istentől származik. Jézus a békesség reményével és a bizonyosság ígéretével szólít meg bennünket is. Húsvét közelségében megváltó szeretetének ember okozta nyomaival szembesít. Miközben szembesít hitetlenségünkkel, meg is gyógyít, így tamáskodó létünk benne ismét új lehetőségre talál…
Létezik egy másik út, melyet Krisztus mutatott meg nekünk. Mennyire megdöbbentő lehetett, amikor feltámadását követő első megjelenései alkalmával így köszöntötte tanítványait: „Békesség nektek!” Nyoma sem volt benne semmiféle bosszúnak vagy leszámolásnak. Mennyire idegen az uralkodó mentalitástól: nagypéntek iszonyatos kínjai után a keresztre feszített és feltámadott Krisztus a béke ígéretével ajándékozza meg övéit. Ez a kiengesztelődött szeretet a mai napig mélyen szíven üti az embert, ettől még Tamás apostol hitetlensége is szertefoszlott (vö. Jn.20/25-29.).
Mindaz, aki Jézus példája nyomán képes felülkerekedni indulatain és sérelmei, fájdalmai megtorlása helyett kész békejobbot nyújtani, maga is a kiengesztelődés és remény követévé válik. Annyi szenvedés után egyszerűen nincs más alternatíva, ez az egyetlen esélye a világnak…
Jézus a mi életünkben is megjelenik. Nélkülöző, beteg, elhagyott, üldözött vagy a háború viharaival sújtott testvéreink nyomorúságában szemlélhetjük sebeit. A kételkedő apostol lelke mélyéről végül felszakadt a felismerés, eltöltötte a bizonyosság. Tőlünk is ezt várja: ismerjük fel a mindennapokban, fogadjuk szívünkbe békességét és legyünk a kiengesztelődés követei a világban…