„Békesség nektek!” (Jn.20/20.)
A napsütéssel simogatott, virágillatú májusi szép napokat beárnyékolják a keletről jövő, biztos pusztulást hozó háború borzalmai, nyugatról pedig az eszelős háborús igyekezet. Közben aggasztó módon terjed a normalitás határait átlépő, fanatizáló gyűlölet. Skarlátbetűt tűz magára, aki ma nyíltan a béke pártjára áll…
            Forrong a világ a feltámadás ötvenedik napján (is). Csupa lángolás ez a reggel. Nem csak a pünkösdi rózsák vérző szirmai izzanak - izzik a lelkünk a tehetetlen fájdalomtól. Miközben frissítő szél szárítja a hajnali könnyes harmatot – az aggasztó hírek szorításában -, megérint bennünket a lángoló szív szeretete. Ugyanaz a kegyelem szeretné átjárni a lelkünk, melyből azon az első pünkösdön - a Szentlélek ereje által - megszületett az egyház. A heves szélzúgás, a tanítványokra ereszkedő lángnyelvek, a szívükbe költöző erő és bátorság… mind-mind jelei és kísérői voltak az új kezdetnek. Jézus nagyon jól tudta, hogy csupán a maga erejére támaszkodva mennyire gyenge és esendő marad az ember, ezért küldte az „új közbenjárót”.
            Jézusnak lett volna nyomos oka és hatalma ahhoz, hogy könyörtelenül leszámoljon azokkal, akik szenvedéseit okozták, akik elárulták, akik keresztre feszítették. Ehelyett azonban a kiengesztelődött szív szeretetével és a békesség üzenetével jelent meg övéi közt: megváltott és megbocsátott!
            Néha reszketünk a félelemtől, dühtől, megnem értettségünkben, önzésünkben, hatalom- és szeretetéhségünkben, megsebzettségünkben… Kétségbeesésünkben már-már egymásnak esnénk vagy összeomlanánk, mert úgy fáj a világ, amikor Jézus megjelenik szívünk ajtajában és szelíden megmutatja véres sebhelyeit. „Békesség neked!” – szólít meg – és Isten irgalmas szeretetével magához ölel…
Történjen bármi életünkben, hogyha hívő emberként cselekszünk és gondolkodunk, a pünkösdi szél nemcsak vigaszt, de új reményt is hozhat. A Lélek kiáradásának emléknapja mindig ünnep. A maga nemében egyedülálló, hiszen nem csak egy történelmi tény emlékezete, hanem ma is cselekvő kegyelmes valóság.
Békesség Istene, egyetértés Lelke, szállj közénk és tölts el bennünket, mert oly híjával vagyunk a közös akaratnak, kiengesztelődésnek…