„Aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, nem megy be oda.” (Mk.10/15.)
Tegnap ülte az egyik legismertebb szent, az itáliai Assisiből származó Ferenc ünnepét az egyház. A legkisebb testvérek, azaz a ferences szerzetes közösség alapítója máig egyedül álló módon élte meg a teremtet világ, ember és Isten harmóniáját. (Különleges módon osztozott Krisztus szenvedéseiben is, hiszen éppen nyolcszáz évvel ezelőtt jelentek meg testén a Megváltó sebhelyei, azaz stigmái, melyeket haláláig viselt.) A kiengesztelődött szív békességét és a gyermeki lelkület tisztaságát oly hitelesen mutatta fel korának, ami azóta is csak nagyon keveseknek sikerült.
Ha emberi világunkban széttekintünk, szíven üt bennünket a fájdalmas diszharmónia. Tulajdonképpen semmi sem az, mint aminek látszik. Sokan mást mondanak és mást gondolnak. Megint mások alkalmazkodnak, igyekeznek megfelelni az elvárásoknak – általában érdekből, nem pedig meggyőződésből. Sokak szerint viszont, ebben a közegben csupán naiv elvárás lenne az őszinteség. Egyesek így vélekednek hivatásról, házasságról is. Jézus a tiszta és őszinte gyermekeket állítja példaként elénk. (Vö. Mk.10/13-16.)
A gyermekek tisztasága, őszinte érzésnyilvánítása, szeretete és ragaszkodása – kivált korunkban - idegen a felnőttek világától. (Sajnos azonban a felnőttek között akadnak, akik – eléggé el nem ítélhető módon – éppen ezzel a gyermeki naivitással élnek vissza…)
Jézus azt az alakoskodás nélküli, őszinte rácsodálkozást, szeretni tudást és elfogadást várná el tőlünk is, mint ami a világ fertőjétől még mentes egészen kicsi gyermekben megvan. Persze mi újra csak azt tudjuk felhozni mentségünkre: annyiszor visszaéltek már a bizalmunkkal, hogy talán már mi magunk is bizalmatlanná váltunk…
Ugyanakkor azt is tudjuk, mások bűneire hivatkozva nem gyárthatunk ideológiát saját esendőségünk védelmében. Képes az ember a jóra, tud szeretetet ajándékozni és képes alázatra is. Jártak már előttünk olyan nagyszerű emberek, akiknek ez sikerült. Erre figyelmeztet bennünket Szent Ferenc is. Mert a gyermeki lelkület megőrizhető, a természetben még megtapasztalható harmónia pedig megélhető…