„Valami még hiányzik neked.” (Mk.10/21.)
Az újra és újra nekikeseredő hűvös-langyos eső áztatja a legszebb színeiket magukra öltő fákat, bokrokat. A héten már a „hamisítatlan” őszi ködök is ránk köszöntek. Ugyan még bízunk a napsütésben bővelkedő, szép októberi őszben, de tudjuk, már közelít a leghidegebb évszak. Pontosan úgy, ahogyan – minden vágyunk, békéről és általános jólétről vallott elképzelésünk ellenére is – szembejön velünk a valóság…
Minden „világmegváltó” törekvés ellenére is darabokra töredezett, végletekig „átpolitizált” társadalomban és világban vagyunk kénytelenek élni. A látható törésvonalak szinte minden esetben a politikai-hatalmi-anyagi javak mentén jönnek létre. Ezek a törésvonalak viszont egyre mélyülnek, mert az egyenlőtlenségek újratermelődnek…
Úgy van rendjén, hogy időről időre célokat tűzünk ki magunk elé. A túlnyomó többség „vágylistájának” legelején a több vagy a még több pénz szerepel. Korunkban a sokat emlegetett „presztízst” is inkább az anyagi javakban való bővelkedésben mérik és legfeljebb csak ezek után következik a család, a tisztesség és a becsület. Az igazi (világi) hatalmat is a pénz képviseli…
A kevés kivételtől eltekintve az anyagiasság érzéketlenné, közömbössé tesz és sorsfordító döntésekben akadályoz. Ez derül ki abból az evangéliumi történetből is, melyben Jézust megszólította egy ifjú ember. Rövid párbeszéd bontakozott ki kettejük között. Az ifjú gyermekkorától kezdve megtartotta a parancsokat és arról érdeklődött, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet? Jézusnak szimpatikus volt a kérdező, ezért így szólt hozzá: „Valami még hiányzik neked: menj, add el, amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és a keresztet magadra véve kövess engem.” Az esetről tudósító evangélista megjegyzi: „E szavak hallatára (az ifjú) elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.” (Vö.Mk.10/17-22.)
Legtöbbünk életéből szintén hiányzik a materiális javakon messze túlmutató értékszemlélet. Híjával vagyunk a tisztánlátásnak és az erős elhatározásnak, túlságosan a pénz körül forog az életünk. A jólét vagy éppen szükség közepette is fel kell fedeznünk az embert, mely Krisztusban többre hivatott, mint amit általában tapasztalunk. Lehetnek a dolgok, tervek, elképzelések tökéletesek – hiába, ha hiányzik az elköteleződés, a teljes odaadás -, ha végül mégsem vagyunk képesek vállunkra venni a keresztet. Nagy dolgokra kap(na) meghívást az ember, de elvész a küldetés, mert a világ folyton legyőzi…