„Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz,
amit az Úr mondott neked.” (Lk.1/45.)
 
Karácsony felé botorkálnak lépteink, várakozásunk negyedik gyertyája is lángolásba bátorodik, s többen érezzük úgy, még mindig nem sikerült bensőségessé tenni a készületet. Lökdösődő, ingerült embertömeg hullámzik a városok utcáin – karácsony ürügyén áldoznak a fogyasztás oltárán: mint az egyiptomi sáskahad, takarítják le a hipermarketek polcait…
Mintha félne az ember a csöndtől, de mintha saját magával sem merne „négyszemközt” maradni. Felszínes cselekedetek sorával próbáljuk meg saját magunkkal is elhitetni, hogy minden rendben van.
            „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét…” (Kiv 14.13) – hangzott a bíztatás az ószövetségi időkben. Ez a remény tartotta meg Jézus anyját, Máriát is, pedig az angyali üdvözlet eseménye után gyökeresen megváltozott az élete: földi értelemben sokkal nehezebb lett.  Rábízta magát az isteni Gondviselésre, erősen hitte, hogy aki terhet rak vállára, az erőt is ad annak hordozásához. Ez a hit nemcsak megtartotta, hanem boldogította is. Az Istenre hagyatkozás őszinte öröme töltött el. Ezt látta meg a szíve alatt magzatát hordozó édesanyában az idős rokon, Erzsébet  – aki szintén áldott állapotban volt -, amikor így szólította meg: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.”
            Megkeseríthetik életünket a felelőtlen politikusok, de a hitünket nem vehetik el. Istenhez mindig van visszaút! Az adventi kegyelmi időszak ezt a lehetőséget kínálja fel. Az idősebb nemzedéknek van összehasonlítási alapja: a sok-sok évvel ezelőtti, külsőségeiben kopottabb, ám sokkal bensőségesebb karácsonyokkal…
            A negyedik gyertya az Istenszülő alakját állítja elénk. Mert lehet boldog az ember különösebb anyagi javak nélkül is, mert a hitnek nem a fogyasztás a fokmérője. Hit nélkül viszont sivár és boldogtalan marad az életünk és az ünnepünk. Ezt a néhány napot fordítsuk bensőnk gazdagítására, próbáljuk megélni hitünket – bár nem könnyű a hétköznapi viharok között -, mert ezen múlik boldogságunk. S hogy másokat is boldogíthassunk, elsőként nekünk kell eljutnunk a lelki boldogsághoz. Adventi utunk vége felé legyen ebben példaképünk és közbenjárónk Jézus anyja, Mária…