„Aki e kenyérből eszik, örökké él.” (Jn.6/51b.)
Már az ókorban alkalmazott „hadászati” módszer volt: az ellenség titokban kutakat mérgezett meg vagy alapvető élelmiszerekbe vegyített halált hozó porokat, tömegek vesztét okozva ezzel. Ez lett a mindenkori hadviselés egyik legalattomosabb eszköze.
Tulajdonképpen valami hasonló történik, amikor az írás – vagy éppen a kimondott szó - szabadságával (vissza)élve mérgeznek bennünket tudatosan. Egyre gyakrabban, a józanészt messze száműzve – nem csak a „komment szekcióban” –, a különböző véleményvezérek kényszerítenék ránk igazukat legtöbbször vállalhatatlan stílusban. Érzékelhető módon zajlik a verbális keresztényüldözés. Mintha a „kútmérgezők” korában élnénk. Igen, mert mérgezni nemcsak a fizikai táplálékot lehet, hanem legalább ennyire veszélyes a szellemi-lelki mérgezés is…
Mindeközben módszeresen intézményesül az agresszív, fenyegető és félelmet keltő „kommunikáció”. És ami rosszabb: sokak számára követendő mintaként szolgál…
Ki, mivel él, táplálkozik, előbb utóbb maga is azzá válik – szól a régi mondás. Beteg világban, torz ideák, hamis istenek nyomába loholunk, s amikor egyiket-másikat végre sikerül utolérnünk, megint csak arra eszmélünk, hogy ismét a hiányérzet dörömböl bennünk. Tovább éhezünk. Megmagyarázhatatlan módon és erővel tör fel lényünk legmélyéről ez a szomj és ez az éhség, amit semmiféle matéria nem csillapít…
A „világ urai” módszeresen szoktattak le bennünket az igényességről. A „modern idők” embere már nem vágyik semmifajta lelki emelkedettségre, legfeljebb csak néhány – be nem vallott - pillanatban gondol a körülöttünk épülő világon túlmutató értékekre.
Jézus kenyérről és örök életről beszél. Nagyon is konkrétan fogalmaz. Nem elég, ha tudjuk, hogy létezik a Kenyér, az sem elegendő, ha csak hiszünk benne. Ahhoz, hogy valóban örök életünk legyen, táplálkoznunk kell vele minél gyakrabban. Bár sokan – még a katolikusok között is akadnak, akik – megkérdőjelezik a Krisztusi Kenyér természetfölötti, szentségi jellegét, ennek ellenére a történelem folyamán – egészen a legutóbbi időkig - számos csodálatos esemény kapcsolódott a búzalisztből készült, Krisztus testét rejtő hófehér ostyakoronghoz…
A mindennapok során kevés a jó szándék, elfárad, elerőtlenedik a buzgalom, miként a szeretet, ha nincsen tápláléka. Vissza kell térnünk a tiszta forráshoz, kenyérhez, messze elkerülve a mérgezett kutakat és a kútmérgezőket…