„Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban rá elég erősek. De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (J.16/12-13.)
Néha kimondatlan kérdések kavarognak bennünk, sokszor nem értjük a világban, vagy akár a saját életünkben történő váratlan eseményeket. Nem látjuk az összefüggéseket. A fizikai valóságban araszolgató értelem nem mindig ismeri fel a Gondviselés szándékait… Ezt az emberi „fogyatékosságot” jól ismeri az Isten, több alkalommal erre utalt Jézus is. Pusztán emberi erő nem mindig elég az elénk tornyosuló akadályok leküzdésére, miként értelmünket is meghaladhatják – akár - az evangélium bizonyos mondatai. Szükségünk van valakire, aki segít, „kipótolja” bennünk mindazt, ami feltétele lenne a megértésnek, bátorítója cselekvéseinknek, fedezetül szolgálhat szavainknak. Jézus erre vonatkozó ígérete pünkösdkor, a Lélek kiáradásával teljesedett be.
            Az Atya megálmodója és teremtője, a Fiú megváltója, a Lélek pedig megszentelője a világnak. Így együtt Szentháromság, az egy és oszthatatlan isteni valóság – hangzik az ismert katolikus tanítás. A keresztség által a kegyelem eme áramába kapcsolódik be az ember. Felfoghatatlan nagy ajándék, hogy a porladó test lelkének hajlékában örök lakást vesz az Isten. A Teremtő végtelen nagy szeretetével a Megváltó Fiúisten szembesítette az emberiséget, de mindezt csak a Lélek erejével, megvilágosító kegyelmével ismerhetjük fel igazán. Az evangélium lényegének megértéséhez szintén kegyelem szükségeltetik. A Lélek tevékenysége révén leszünk képesek a vallott hit mindennapi megélésére. Így válhat jelenvalóvá az ember életében az első pünkösd eseménye, azaz a hétköznapi folyamatos tanúságtevés.
A legcsodálatosabb talány az élet. A legnagyobb titok viszont maga az Isten. Az emberi ésszel föl nem fogható módon az egy Istenben három személy: Atya, Fiú és Lélek. A teremtő, a megváltó és a megszentelő-létben tartó kegyelem gyümölcsöző harmóniája járja át az isteni hármasságot. Erre utal Jézus is, aki az Atyától jött, amikor a Szentlelket ígéri, mint a jövendő beteljesítőjét. (Vö.Jn.16/12-15.) Ez a Szentlélek vezeti el művét, az Egyházat a teljes igazságra. Ugyanakkor a Szentlélek által őrködik is felette. Még akkor is így van ez, ha néha úgy tűnik, az emberi fogyatékosság erősebben érvényesül, mint a kegyelem...