„Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk.12/15.)
Az ember folyton többet szeretne. Nem feltétlenül baj, hogy bennünk munkál ez a vágy, hiszen ez lehet az egészséges teljesség, illetve igényességre törekvés garanciája is. Sokan azonban a mértéktelen szerzés csapdájába gabalyodva „módszeresen” teszik tönkre a maguk, illetve családjuk életét. Megesik, hogy megkísért bennünket a gondolat: mi lenne, ha több pénzünk lenne, ha luxuskörülmények között élvezhetnénk gazdagságunk előnyeit.
            Elég elszomorító módon manapság a társadalmi megítélés fokmérője - többek szemében - nem a tudás, a műveltség vagy a becsületes élet, hanem fontos szempontként a vagyon és a személygépkocsi márkája szerepel.
            A „vagyonban való bővelkedés” nem kell, hogy szükségszerűen rossz legyen – hiszen hova is jutna a világ a gazdag bőkezű adakozók, jótékonykodók nélkül -, azonban az esetek többségében tagadhatatlan személyiségromboló ereje.
            Amikor értékről hallunk, a legtöbb ember pénzre vagy pénzben kifejezhető anyagi dolgokra gondol. Pedig ami igazán fontos – és az öröklétre is érdemes - nincsen forintosítható súlya, társadalmi beosztástól és anyagi helyzettől függetlenül minden ember birtokolhatja…
            A példabeszédbeli gazdag embernek nem várt bőséggel termett a földje. Terménybetakarítás után olyan sok feleslege lett, hogy nem tudta elraktározni. Megoldásként elhatározta, hogy lebontatja csűreit és újabbakat, nagyobbakat építtet, s aztán oda gyűjti minden vagyonát. Ha majd mind megtelnek raktárai, csak eszik-iszik, élvezi az életet. Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?” Jézus hozzá teszi a történethez: „Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.” (Vö.Lk.12/15-21.) Bizony semmit sem vihetünk magunkkal, minden, amit birtokolunk – bárhogy is ragaszkodjunk hozzá – egykoron az enyészeté lesz.
            Jóllehet, míg az anyagi világban élünk, szükségünk van az anyagi dolgokra. Azonban ügyelnünk kell rá, nehogy kizárólag erről szóljon az életünk. Okos mértéket tartva teret kell engednünk a lelki növekedésnek is. Úgy kell sáfárkodnunk anyagi javainkkal, hogy azok az Isten irányában is előbbre vigyenek bennünket...