„Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (Mt.11/3.)
Az öröm vasárnapján a várakozás harmadik gyertyája is lángra lobban. Adventi útunk felén már túl vagyunk. Több van mögöttünk, mint amennyi még előttünk áll. Fogynak a napok. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy telnek, vagy csupán múlnak…
Szaladgálunk egyik üzletből a másikba, hogy beszerezzük a legszükségesebbeket. Sajnos ezúttal is, szinte minden csupán a fogyasztásról szól. Akinek viszont nincsen elég pénze – hitelbe pedig nem szeretne bocsátkozni -, hogy igazán „trendi” ajándékkal váltsa meg a szeretetet, kezdi kényelmetlenül érezni magát.
            A meghittséget sugárzó, karácsonyi „ruhába” öltöztetett terek, épületek kontrasztjaként – előfordul, hogy - ízléstelen reklámok ordítanak ránk. S vannak, akik elhiszik: csak akkor lesz meghitt, szép az ünnep, ha ilyen vagy olyan termékkel ajándékozzuk meg szeretteinket. A tömeg pedig hömpölyög… Keresztelő Szent János tanítványaival szelíden kérdezik, akiknek – kivált hónap végén – esetleg még a kenyérrevalót is be kell osztaniuk: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie…?” „Valóban a te érkezésedre készül a világ?”
            Jézus így válaszolt a Keresztelő tanítványainak: „Jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangéliumot.” (Vö. Mt.11/4-6.)
Vajon advent lélekfényesítő idejében hány embertársunknak nyitottuk fel a lelki szemeit; segítettük-e bárkinek is botladozó lépteit, hogy ő is közelebb juthasson Jézus felé; akadt-e beteg, aki számára éppen jó tetteink által vált elviselhetőbbé a szenvedés; a süket füleken keresztül éppen szavaink által jutott szívekig a remény; és örömteljes készületünk vajon hány bűnbe és megszokásba csontosodott társunkat vezetett vissza az életbe….
Látnák-e rajtunk a korabeli tanítványok, hogy örömteljes adventi reményben élünk? Beköltözött-e otthonunkba, belopta-e magát a szívünkbe-lelkünkbe az úrjöveti készület vagy most is csak a fogyasztás és a megszokás szelleme rángat bennünket ördögi láncokon?
            Mi, keresztény hívő emberek, Jézust várjuk. Rossz úton járunk, ha másra várunk. Még van idő. Ha eddig másfele vittek volna botladozó lépteink, tegyük meg a szükséges korrekciót…