„Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.” (Mt.1/24.)
 
Néha kemény helyzeteket produkál az élet, akitől többet vár el, azt bizony jobban megpróbálja az Úr. Egy-egy ilyen sajátos élethelyzetben alapjaiban rendülhet meg az ember. De történjen bárhogy, az Isten nem hagyja magára, ha csak szalmaszálon is függ, biztosra veheti, a szalmaszál a kellő időben majd „rendelkezésre áll”, a dolgok igazi lényegére pedig előbb-utóbb fény derül. Üzen az Isten…
Fájdalmas sebet ejt szívünk legbenső kamrájában, ha legközvetlenebb emberi kapcsolatainkban kérdőjeleződik meg a hűség. (Talán a legkegyetlenebb, ha mindez alaptalanul.) Hasonló gyötrelmeken ment keresztül az evangéliumi József is. Az angyali üdvözlet csodája után, amikor megtudta, hogy jegyese gyermeket vár, egy világ omlott össze benne – rögtön hűtlenségre gondolt. Mivel igazán szerette Máriát, nem akarta, hogy megszégyenítve, nyilvánosan halálra kövezzék, úgy döntött, inkább feltűnés nélkül, titokba bocsátja el. Álmában azonban Isten angyala megvilágosította értelmét, eloszlatta kétségeit. A kiválasztottság tudatával és kegyelemmel eltelve úgy cselekedett, ahogy megparancsolta az Úr angyala. (Vö.Mt.1/18-24.)
Adventi várakozásunk negyedik gyertyalángja a hűséges szeretetet igyekszik figyelmünk középpontjába állítani. A hűséget ember-Isten és ember-ember viszonylatában. Ez a „hívség”, az Istenben és egymásban való hit képes szilárd alapot biztosítani életünk gyötrelmes és felemelő pillanataiban egyaránt. A próbán át kellett mennie Máriának és Józsefnek is, hogy aztán egymást támogatva, bátran meglábalhassák az Úr útját Názárettől Betlehemig, hogy elviselhessék a szállástalanság viszontagságait. Hogy ne eltávolodjanak, hanem inkább közelebb kerüljenek egymáshoz…
Hírnökein keresztül üzen az Isten ma is. Többen azonban álomvilágban élünk, a mesterségesen rózsaszínűre festett díszletek között, csupán virtuálisan törekedve a boldogságra. Az Úr angyala bennünket is föl akar ébreszteni, hiszen a különféle dobozokba zárt „ajándékok” csupán hideg tárgyak. Csak a mi hűséges (hívséges) szeretetünk lehet képes megtartó élettel megtölteni…