„Tegyétek, amit mond.” (Jn.2/6.)
A János-evangéliumban olvashatunk a Kánában tartott lakodalomról. Az ott történt esemény közismert. A csodának – bizonyos értelemben - banális oka volt: elfogyott a bor. Igencsak kellemetlen helyzetbe kerülhetett volna a násznép, ha kitudódik. Jézus eleinte vonakodott a közreműködéstől, s csak édesanyja unszolására cselekedett. Mária azonban – bízva a fiában - így figyelmeztette a szolgákat: „Tegyétek, amit mond.” A kérésnek megfelelően, azok feltöltötték mind a hat víztároló kőkorsót, majd a vizet „átfejtve” megtöltötték a boroskorsókat is. Jézus kérésére az egyik korsóból töltöttek a násznagynak, aki igencsak elcsodálkozott miután megízlelte a kiváló bort. Borrá vált a víz és megmenekült a szégyentől az újdonsült házaspár. (Vö.Jn.2/1-12.)
            Minden bizonnyal nem véletlen, hogy Jézus első csodája egy meghatározó családi eseményen történt. Üzenete világos: ha beengedjük az életünkbe, akkor a legreménytelenebb helyzetekben történhet meg nálunk is a csoda. Ezt persze „kikövetelni” nem lehet, az első lépést úgy tehetjük meg – miként az evangéliumi ifjú pár -, hogy meghívjuk őt az életünkbe. Hiszen csak folyamatos jelenléte biztosíthatja a váratlan (válság)helyzetekben megmutatkozó isteni segítséget.
            Mit is mondott Mária – Jézusra mutatva – a szolgáknak mielőtt vízzel feltöltötték volna a korsókat? „Tegyétek, amit mond!”
Annyi butaságot elkövetünk, annyi kísértésnek, ösztönös késztetésnek engedelmeskedünk; ám az isteni parancsoktól, a lélek indíttatásaitól sokszor ódzkodunk. Életünk mélypontjain a kísértő kajánul vigyorogva magunkra hagy, az inkább ösztöneinkre, semmint szívünkre-értelmünkre ható rózsaszínű világot festő, agymosó reklámok giccses fényei pedig kialszanak. Nem marad semmi. Nos, milyen jól jöhet, ha asztalunknál, betegágyunknál, tragédiáink idején ott van Jézus és a segítségünkre siet; mert jóval korábban – amikor még minden fényes volt körülöttünk – meghívtuk őt...
            A kánai menyegző csodája különösen is két dologra hívja fel a figyelmünket: Mária közbenjáró szeretetére és Jézusnak a mindennapi élet eseményeiben való jelenlétére. Jézus ma is jelen van, igaz, nem nagyon hallgatunk rá. Mária aggódó és közbenjáró szeretetével viszont igyekszik újra és újra ráirányítani a figyelmünket...