"Evezz a mélyre…” (Lk.5/5.)
Egy napsütötte reggelen a Genezáreti tó partján hatalmas tömeg fogadta Jézust. A közelben lévő halászok csüggedten mosogatták hálóikat, mert sikertelen volt hajnali ténykedésük. Jézus belépett egyikük, Simon halászbárkájába, s néhány méterre eltávolodva a parttól, tanítani kezdte a sokaságot. Amikor befejezte, váratlanul Simonhoz fordult: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” Az kissé értetlenkedve válaszolt: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Alighogy vízbe merültek a hálók, máris szakadozni kezdtek a nagy tömeg haltól, amit fogtak. Döbbenet és félelem kerítette hatalmába a halászokat. Jézus azonban bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Azok tüstént szárazra vonták bárkáikat és elhagyva mindenüket, a nyomába szegődtek.” (Lk.5/1-11.)
Napjaink egyik legsúlyosabb betegsége a felszínesség. Az időigényes dolgok, melyek nem termelnek rögtön „profitot”, a többség számára érdektelenek. Pedig az emberi „produktum” a vele való időt igénylő foglalatosság és a közben kialakuló kötődés által nyer igazi értéket. Ma nem divat várni – legfeljebb kényszerből tesszük. „Ha valamit nem kapsz meg azonnal, boldogtalan leszel” – szól a fogyasztói társadalom üzenete. Nincs értelme nagyon elmélyedni a dolgok igazi értelmében – vonhatja le a következtetést, aki „megadta” magát. Aki viszont csak a felszínt látja, nem értheti meg a dolgok lényegét: a felszínesség ugyanis egyet jelent a felületességgel… És bizony gyakran esünk a felszínesség csapdájába. Így aztán a dolgok lényegéhez el sem jutunk igazán.
A sikertelenség sokakat elkedvtelenít. Annyi tönkrezúzott szép remény, be nem teljesedett ígéret után bizony nehéz újrakezdeni. „Evezz a mélyre!” - bátorít Jézus bennünket is. Tőlünk nem várja el, hogy mindenünket elhagyva kövessük. „Csupán” rossz beidegződéseinket, képzelgéseinket, előítéleteinket, környezetünket szomorító szokásainkat… hagyjuk magunk mögött. Ha csak egyetlenegyszer is ilyen teher nélkül leszünk képesek útnak indulni – iskolába, munkahelyre, embertársaink közé -, megtapasztaljuk: a Mester nyomába szegődve még a mi kis ösvényeinken is könnyebben esik a járás. Hát vonjuk „szárazra” mindazt, ami belőlünk kiindulva nehezíti meg életünket, és Jézussal együtt folytassuk tovább…