„…ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.” (Lk.13/5.)
 
Folyton lehetőséget kapunk a jobbulásra, változásra. Mi viszont rendre azt válaszoljuk: „Még ráérünk, van időnk.” Amikor háborúkról, természeti csapásokról, tragédiákról, egyik napról a másikra földönfutóvá vált családokról hallunk, lehet, hogy megdöbbenünk, sajnálkozunk is kicsit, de aztán gyorsan napirendre térünk a dolog felet, gondolván: velünk ez úgysem történhet meg. Néhány éve így voltunk a coviddal, aztán elért bennünket is. Sokan gondoltuk, ebből biztosan okul majd az emberiség és új időszámítás kezdődik. De sajnos, a lejtőn nem, hogy nem álltunk meg, hanem, azóta mintha még gyorsabban robogna végzete felé a világ. Nem a tisztánlátás és kijózanodás ideje jött el, hanem – közel, s távol - úrrá lett az abnormalitás. Mindeközben hangos és mindenre elszánt kisebbség igyekszik ráerőltetni a többségre – a jövő normájaként beállítva - megoldatlan defektusát…
S ha még nem szedett volna elég áldozatot a világjárvány és a különböző természeti katasztrófák, akkor gyilkos háborúkat robbant ki az önmagával is meghasonlott ember… (Minden üzlet ma már, sajnos a háború is, így nem csodálkozhatunk, hogy a luxus körülmények között élő öltönyös/kosztümös „menedzserek” serénykednek szüntelen a folytatáson…)
Mindannyian egyformán kiszolgáltatottak vagyunk. Ebből is következnék, hogy a szolidaritás, a kiengesztelődés és a megértés lelkületét kellene felébreszteni bensőnkben. Ehelyett azonban még a széthúzás férge rágja szívünket…
            Amikor Jézusnak hírül vitték a Pilátus parancsolta tömeggyilkosságot és egy torony összeomlása okozta szerencsétlenséget, higgadtan a körülötte állók tudomására hozta, hogy az áldozatok semmivel sem voltak különbek a jelenlevőknél, viszont ha nem térnek meg, az ő sorsuk is pusztulás lesz. (Lk.13/1-5.) Jézus azt tanítja Istenről, hogy könyörületes, nem „csap le” azonnal a gonoszokra, hanem időt, lehetőséget biztosít a megtérésre. (Vö. 13/6-9.)
            Nagyböjt a hívő ember számára ilyen kegyelmi idő. Isten türelmével élni, s nem pedig visszaélni kell(ene). Jézus rádöbbenteni akar eddigi életünk hiábavalóságaira. Minden egyes szomorú esemény — bárhol is történjék - abban a pillanatban, amikor a tudomásunkra jut, nekünk is szól: elgondolkodtat, önvizsgálatra és önmérsékletre tanít...