„Folytatva útját másik két testvért pillantott meg: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét Jánost. (...) Hívta őket is.” (Mt.4/21.)
Az utóbbi évekhez viszonyítva szokatlan hideg nehezíti napjainkat. Miközben szemet gyönyörködtet a téli táj látványa, mire leszáll a nap, a jól fűtött otthon melegébe vágyik az ember. Azonban világlátásunkat, meggyőződésünket még az ilyen szélsőségesnek tűnő időjárási viszonyok sem befolyásolhatják…
A hit kegyelem. Kikényszeríthetetlen adomány. Az isteni hívásra adott emberi válasz. Különbözőképpen szólíthat meg bennünket az Isten. Életünk váratlan fordulataiban, előre ki nem számíthatóan lehet részünk különös kegyelmi pillanatokban. Ott és akkor változhat meg döntő módon a sorsunk. Még ha látszólag minden maradna is a régiben, a lélek mélyén viszont valami szépséges dolog születik, mely képes új távlatot adni földhöz ragadt, néha nyomorultnak érzett életünknek… Minden bizonnyal így voltak ezzel az első apostolok is, amikor a galileai tenger partján találkoztak Jézussal. A két testvérpár, András és Péter akkor még nem ismerhették azt az idegen férfit, aki megszólította őket, mégis feltartóztathatatlan erőt éreztek, hogy kövessék. Hogy maguk mögött hagyva a halászhálót „emberhalászokká” váljanak. Nem sokkal később a Zebedeus-fiakat – Jakabot és Jánost - is meghívta Jézus, akik szintén a nyomába szegődtek.  (Vö.Mt.4/17-21.) Ők lettek az első apostolok, akiknek hitén alapszik valamennyi keresztény hívő bizonyossága…
            Krisztus ugyanígy hívott, hív közösségébe mindenkit – ma is. Különbség csak bennünk, pontosabban a hívásra adott válaszunkban van. Fájdalmas sebként hordozza az egyetemes egyház az első évezred után bekövetkező – nagyrészt félreértéseken alapuló – szakadást, melyet a tizenhatodik században újabbak követtek. Ezerkilencszáznyolc óta tartják meg a Krisztus-hívő keresztények minden év első hónapjában az úgynevezett ökumenikus imahetet. A mögöttünk hagyott héten került sor az egységért, kiengesztelődésért folytatott felekezetek közötti imanyolcadra.
Az ellenségeskedés, széthúzás, az önmagáért folytatott, önző pártoskodás korában az összefogásban: együtt imádkozásban, munkálkodásban elsősorban nekünk, Krisztus-híveknek kellene példát mutatnunk. De vajon megvan-e a hozzá a személyes alapunk, a békességre törekvő, őszinte meggyőződés, s a hitvalló életforma...